Venezuela: az URAPLAST munkásai megszavazták, hogy átveszik az irányítást a gyár felett

Hungarian translation of Venezuela: Workers at URAPLAST Vote to Take Over Factory (June 8, 2009)

Május 31-én több, mint 200 munkás úgy döntött, hogy átveszik az irányítást az URAPLAST fölött. Ebben a gyárban szennyvíz csöveket gyártanak lakásokba, a létesítmény Acarigua városban található Portuguesa államban.

20 évvel a berlini fal leomlása és a Szovjetunió szétesése után ez egy válasz arra azoknak, akik megpróbálták a történelem előbb említett fordulópontját politikailag felhasználni arra, hogy a szocializmus halott. A jelenlegi pénzügyi válsággal és a kapitalizmus hibáival politikai, gazdasági és társadalmi rendszer szintjén egy új korszak kezdődött, ami lehetőség arra, hogy megvitassuk a szocializmus kérdéseit nemzetközileg is. Ez a vita Venezuelában fejlődik a leginkább, ahol nem csak az értelmiség és az akadémiai körök beszélnek erről, hanem nagyon fontos kérdéssé vált minden, gyárban, iskolában és szomszédságban.

A bolivári forradalom, amely nemzeti függetlenség folyamataként kezdődött megtartotta azt a kezdő pontját, hogy a társadalom átalakítását el lehet érni a választási arénában. Ez egy nagyon baráti fogalom, hogy törvények megváltoztatásával a kormány véget tud vetni a szegénységnek, és el tudja érni a megvalósítását egy igazán egyenlőségre törekvő társadalomnak. A kapitalista rendszer uralta szuverén kormányok mítosza a végéhez közeledik, mivel megkezdődött a folyamat, amely a burzsoá érdekeknek ellentmond – azoknak a burzsoáknak, aki a termelőeszközöket birtokolják és külföldi tőkéket összekötik. Ami fontos, hogy a burzsoá tőkések elleni harc egy olyan pontra érkezett el, amikor fel lehet lépni ellenük a választási folyamatok keretén belül, valamint világossá vált, hogy ezt csak a munkások harcának támogatásával lehet véghez vinni, amit többek között a termelés feletti irányítás átvételét jelenti.

Ezt folyamatot nagyon jól megmutatják az URAPLAST munkásai, akik jelenleg is a munkások önigazgatásáért küzdenek. Ezt a pillanatot Chávez különböző államosításai gerjesztették, illetve meg volt már előttük az Inveval jó példája (ez egy olyan gyár, amit már munkások üzemeltetnek), és ezek tették lehetővé azt, hogy az URAPLAST munkásai érezzék, hogy lehetséges véghez vinni az ő harcukat is. Május 31-én egy találkozón, több mint 200 munkás döntött úgy, hogy átveszik az irányítást a cég felett.

Az URAPLAST fejlődése

Az URAPLAST gyárban szennyvíz csöveket gyártanak lakásokba, a létesítmény Acarigua városban található Portuguesa államban. Működésének elmúlt 30 éve során a gyár hozzájárult Portuguesa állam, illetve az egész ország költségvetéséhez, de a munkásainak alig adott valamit. Mivel nagyon sokba kerül a gyár termékeinek előállítása, ezért nem játszott nagy szerepet Venezuela házépítési programjában és arra sem voltak lépések, hogy a gyáron belül megoldják az ott dolgozók munkahelyének biztonságát. A gyár tulajdonosainak folyamatos támadásai a munkások ellen oda vezettek, hogy elkezdtek szerveződni. A 31-i esemény ezeknek a támadásoknak volt a gyümölcse és azzal végződött, hogy a munkások kiálltak jogaik érdekében és a gyár azonnali elfoglalása mellett döntöttek.

A gyűlés délelőtt 11 órakor kezdődött egy helyi parkban, ahol a gyár több, mint 200 dolgozója, a VIVE TV és a Forradalmi Marxista Irányzat (CMR) képviselői vettek részt. A dolgozók mindannyian szerepet játszottak a végső döntés meghozatalában. Az első felszólaló az URAPLAST szakszervezetének elnöke volt, aki a gyárban fennálló körülményekről beszélt. Beszélt azokról a munkásokról, akik elmentek a gyárból, mivel több, mint 9 hónapnyi fizetésüket nem kapták meg, beszélt arról is, hogy a gyár által alkalmazott kölcsönmunkások sértik a munkatörvénykönyvét, és kiemelte a munkások alapvető követeléseit, az egészséghez, lakhatáshoz és oktatáshoz való jogot. Elmondta azt is, hogy a szakszervezet elment már minden intézményhez és még mindig nem kapott választ a problémáira, és ez az ami végül oda vezetett, hogy átvegyék az irányítást a gyár felett.

A következő felszólaló a szakszervezet főtitkára volt, aki lefektetett egy javaslatot, amit a kormányhoz nyújtanak be a gyár államosításáról. Ezzel a javaslattal az előállítás olcsóbbá válna és így képes lenne a lakosság érdekében termelni és a gyár részt tudna venni a lakhatási programban is. Ezután a CMR két tagja beszélt, Elias Chacon és Pedro Delgado, akik kifejezték teljes szolidaritásukat a munkásokkal és támogatásukról biztosították őket a gyár irányításának átvételében és bemutattak egy javaslatot az URAPLAST munkásainak, hogy harcuk sikeresen végződjön. A javaslat a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) és az országszerte végbement küzdelmek tapasztalatain alapul. Felhívták a munkások figyelmét arra, hogy nagyon fontos, hogy nyilvánosságra hozzák, mi történt a gyárban, hogy széleskörű támogatást kapjanak, valamint próbálják meg elérni a város közösségét röplapokkal, amilyen mértékben csak tudják. Kiemelték egy szervező bizottság létrehozásának szükségességét, amely az irányítás átvétele után azonnal fel tud állítani szervezési, pénzügyi, propaganda és logisztikai (étel, elsősegély stb.) bizottságokat.

Ezeknek a bizottságoknak a felállításának a szükségessége már megmutatkozott a korábbi hasonló eseteknél, mint például a Mitsubishi gyárnál is, ahol a munkásoknak nem csak a multinacionális cég ellen kellett felvenniük a harcot, hanem a bürokratikus állami apparátussal is. Ez a példa megmutatta, hogy jó előkészületek mellett is nagyon sok ellenséggel kell szembenéznie a harcolóknak. Egy hosszú vita után a CMR javaslatát elfogadták a munkások, akik megkezdték a különböző bizottságok létrehozását. A végén megszavazták, hogy a gyárat el fogják foglalni.

Azok számára, akik kívülállóként szemlélik a Venezuelában megvalósuló harcot, az URAPLAST munkásai nagyon jó példát mutatnak arra, hogy szükséges a termelőeszközök kisajátítása és a munkások általi irányítás azonnali felállítása. Az egyetlen erő, amely véghez tudja vinni a bolivári forradalom folyamatát, az a munkásosztály és ahogy az URAPLAST egyik munkása is mondta: „Amit most megértettünk az, hogy a forradalom nem egy olyan valami, ami rajtunk kívül történik… mi visszük véghez azt.”

Source: Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság