Venezuela: A Forradalom hatalmas gyõzelme. Itt az ideje hogy a szocializmust gyakorlatban építsük!

A tegnapi alkotmánymódosítási népszavazás eredménye a venezuelai forradalmi erõk elsöprõ gyõzelmét hozták, és ugyanakkor komoly csapást mértek az ellenforradalmi, szélsõjobboldali ellenzékre. Az alkaotmánymódosítást, amely lehetõvé teszi, hogy Chávez elnök jelöltethesse magát elnökválasztásokon a jövõben is, komoly fölénnyel szavazta meg a venezuelai nép: 54,36% (6,003,594 szavazat) állt mellette, 45,64% (5,040,082) ellene. A részvételi arány nagyon magas, a szavazók majdnem 67%-a, volt.

A majdnem egy millió szavazati fölény és 10%-os többség, fölülmúlta a legoptimistább várakozásokat is. A 2006-os elnökválasztástól eltekintve, ahol Chávez 7 millió szavazatot kapott, ez volt a legtöbb szavazat amit az elmúlt 10 évben a forradalomra leadtak. Még egy olyan tartományban is, ahol novemberben az ellenzék nyert, Carabobo-ban, az “IGEN” nyert 52.06%-al 47.94% ellenében. Ugyanígy a Fõvárosi Kerületben (Caracas régió), ahol az ellenforradalom gyõzedelmeskedett novemberben, az alkotmánymódosítást megszavazták 51.87%-kal 48.13% ellenében.  

A chavista fellegvárakban, persze a többség sokkal nagyobb volt: Amazonas: 71.51% - 28.48%; Delta Amacuro: 71.39% - 28.61%; Cojedes: 68.17% - 31.83%; Monagas: 63.50% - 36.5% és így tovább. 

Ez azt mutatja, hogy a bolivári mozgalom aktivistái ezúttal hatékonyan mozgósítottak. Ugyanezt a képet kapjuk ha az ellenzék hagyományos kerületeit vizsgáljuk. Nueva Esparta-ban (Margarita Sziget-en), a "NEM" szavaztok csak minimális százalékkal tudtak gyõzni: 49.26% "IGEN", 50.74% "NEM". 

Ha összehasonlítjuk az összeségében leadott „IGEN” szavazatokat a múltban Chávez-re és a PSUV-ra leadott szavazatokkal, világosan látszik, hogy emelkedett a baloldalra leadott szavazatok száma. A 2008 novemberében lezajlott régionális választásokon a PSUV-ra és a bolivári jelöltekre 5.5 millióan szavaztak, míg vasárnap az „IGEN” 6 millió szavazatot kapott. Ugyanakkor, az ellenzék is megnövelte szavazatait, mivel elérték az 5 millió „NEM” szavazatot, míg novemberben csak 4 millióan szavaztak rájuk. Ez mutatja a venezuelai társadalom kiélezett polarizációját. Azt is figyelembe kell venni, hogy 2004 óta a szavazók száma 13 millióról mára kb. 17 millióra nõtt.  

Az ellenforradalom ostora

A mostani gyõzelem oka, a 2007-ben elszenvedett vereséggel szemben, a tömegek nagyfokú mobilizálásában rejlik. Mint már korábbi cikkekben megmagyaráztuk, a nép ezt a népszavazást tisztán, osztálypolitikai alapokra tette. Annak ellenére, hogy a mai venezuelai társadalom komoly problémákkal és hiányokkal küzd, a magasfokú szociális ellátás, amit a forradalom hozott magával, vonzza a tömegeket. Lehetetlen alábecsülni a forradalom olyan vívmányait, mint a Barrio Adentro és CDI (ingyenes egészségügyi központok a szegény negyedekben), misiones (ingyenes oktatási és más szociális programok), the Bolivári Egyetemek (melyek lehetõvé teszik a felsõbb színtü továbbtanulást az eddig kirekesztett rétegeknek, többnyire szegény városnegyedekbõl és munkásosztálybeli fiataloknak).   

A tömegeknek ezek konkrét vívmányok, az elmúlt 10 év forradalmi harcának az eredményei. Ezeket nem fogják hagyni harc nélkül, hogy az ellenzék lerombolja. Erre gyakorlatban is volt bizonyíték még novemberben. Közvetlenül Radonski, egy félig fasiszta jobboldali politikus, gyõzelme után, a Miranda tartományi választásokban, megkezdték a misiones és a Barrio Adentro elleni támadásokat. 

Egy akkor írt cikkben megírtuk hogyan támadták és fenyegették meg a forradalom ezen vívmányait az ellenzéki erõk: 

” Chavez maga felsorolta beszédében a rendelõintézetek és oktatási centrumok ellen folytatott támadások hosszú listáját. Itt van egy jó pár ezekbõl:

• A Barrio Adentro I klinikát felgyújtották Los Taladors, Valencia-ban, Carabobo tartományban.

• Tachira tartomány Independencia és Cordoba tanácsai területén a misiones diákjait hazaküldték az iskoláikból.

• Miranda tartományban megfenyegették és megtámadták az UNEFA egyetem diákjait miután az ellenzék nyerte meg a tartomány választásokat.

• Los Teques-ben, Miranda tartományban, megfenyegették a közösségi rádió állomást, a Radio La Voz de Guaicaipuro-t.

• Szintén Miranda tartományban, az egyik Integrált Diagnosztikai Központot is megfenyegették, úgy, hogy a rendõrség védelmére volt szükség.

• Puerto Cabello-ban, Carabobo tartományban, az újonnan megválasztott kormányzó, Salas Feo hívei, kubai orvosokat és a Barrio Adentro klinikákat fenyegették meg.

• Guaicaipuro-ban, Miranda tartományban, egy 10 fõnyi kubai Barrio Adentro orvos csoportot kiüldöztek a lakásukból.  

A tömegek reakciója gyors volt. Miranda-ban tízezrek özönlöttek ki az utcára és ehhez hasonló tüntetések voltak országosan mindenütt. Ez újfent bizonyítja a venezuelai forradalom egyik nagyon jellemzõ vonását: akárhányszor az ellenforradalom ostora lecsap, a tömegek azonnal megmozdulnak, hogy megvédjék és tovább mélyítsék a forradalmat.

Ez magyarázza a vasárnapi fölényes gyõzelmet. A nép megértette, hogy ez a népszavazás a forradalom sorsában döntõ lehet. Ha az ellenforadalmi erõk ráteszik a kezüket az elnöki székre, a forradalom minden vívmányát megdöntenék.  

Az utca a forradalomé

Mint a végsõ eredmények mutatják, az erõviszonyok még mindig kedveznek a forradalmi tömegeknek. De ezek a szavazati adatok nem mutatják a venezuelai társadalomban uralkodó valós erõviszonyokat. A forradalmi tömegek széleskörü mobilizációja fantasztikus volt. Több száz önkéntes századot szerveztek a kampány idejére.   

Minden nagyvárosban, "puntos rojos" (vörös tereket) szerveztek ahol állandóan kihelyezett asztalokon agitációs röplapokat osztogattak és mindig voltak ott aktivisták akikkel meg lehetett beszélni a dolgokat.  A legharciasabb munkás rétegek beszervezték magukat "Az „IGEN” szavazatért harcolók Front-jába" és hatalmas tömeggyüléseket rendeztek országszerte. Ennek a mobilizációnak volt az eredménye az is, hogy egy millióan támogatták az „IGEN” szavazatot a február 12-én szervezett tömegfelvonuláson.

A fiatalok között a helyzet szintén kristály tiszta volt. Míg ellenforadalmár diákok kis csoportjai (többnyire a kispolgárság fiai és leányai) erõszakhoz próbáltak folyamodni, addig 100,000 bolivári fiatal tüntetett az „IGEN” szavazat mellett. Az ellenzék ifjúsági szervezetei jóformán üresek, a PSUV ifjúsági szervezete 140,000 tagot számlál.   

A szavazás estéjén Caracas utcáin a forradalmárok uralkodtak. Vörös lobogós motorkerékpárosok százai öntötték el a belvárost. A hangulat magasra hágott ahogy az eredményt várták. Több százezres tömeg várta az eredményt nyugtalanul a Miraflores Palota körül és nagy örömmel fogadta a végsõ gyõzelem hírét, amelyet harci szlogenekkel ünnepeltek.  

Ez mind azt mutatja, hogy még mindig nagy lehetõségek állnak a venezuelai forradalom elõtt. Még a forradalom tizedik évében is a tömegek hüségesek Chávezhez és határozottan a forradalom mögött állnak. Ezzel a nagyszerü erõvel teljesen lehetséges az oligarchiára rámérni az utolsó csapást és befejezni a forradalmat a bankok, a termõföld és az ipar kisajátításával.

Ellenforradalmi erõszak

Az ellenforradalmi erõk ismét jelét adták, hogy mennyire demokrácia ellenesek. A szavazási kampányban úgy parlamentáris, mint parlamenten kívüli taktikákat használtak. A kispolgári diákság többször erõszakkal összecsapott a rendõrséggel. Cagua-ban, Aragua tartományban, tizenkét diák összetüzött és Molotov koktéllal támadta meg a rendõrséget egy az alkotmánymódosítás ellen szervezett tüntetés alkalmával. Hasonló események voltak Cumana-ban (Sucre), Mérida és Maturín-ban (Monagas). A legrosszab helyzet Táchira-ban volt ahol fasiszta bandák az utolsó két hétben állandóan erõszakkal éltek az utcákon.

Január 17-én hat colombiai fegyverest tartóztattak le Maracay-ban, (Aragua tartomány). Több fegyvert, kézigránátot és két kiló robbanószert találtak náluk. Január 27-én további 31 colombiait tartóztattak le, mivel fegyveres erõkkel való kapcsolattal vádolták õket. Hasonló eset volt El Vigia-ban, Mérida tartományban, ahol a colombiai fasiszta fegyveres csoport a „Fekete Sasok Blokkja” négy tagját fogták el. Ezúttal nagy mennyiségü fegyvert, robbanószert, kézigránátot, térképeket és terrorista akciók részletes terveit találták náluk. Ez mind azt mutatja, hogy milyen kétségbeesetten próbálta az ellenzék megmenteni a helyzetét amikor ráébredt, hogy a gyõzelem kicsúszott a kezébõl. Ezek után mindenféle trükökkel próbálták megakadályozni az „IGEN” tábor gyõzelmét és megpróbálták a bizonytalanság és káosz hangulatát terjeszteni.   

Polarizáció

Mindennek ellenére a jelenlegi helyzetben van bizonyos veszély is. A szavazás megmutatta, hogy a forradalom nagyfokú többséggel rendelkezik. De ugyanakkor az ellenforradalom is sikeresen mobilizálta a táborát. Az 5 millió „NEM” szavazat azt jelenti, hogy az ellenzéknek sikerült 700,000-el növelni a szavazatait a novemberi választásokhoz képest. Arányosan az ellenzéki szavazatok többet nõttek, mint a forradalom szavazatai. Novemberben a forradalmi és ellenforradalmi szavazatok aránya 58% - 41% volt, addig ebben a népszavazásban az arányok 54% - 45%-ra szükültek.  

Ez kétségkvül egy figyelmeztetés amit komolyan kell vennünk. Ez tisztán mutatja a venezuelai társadalomban létezõ határtalan polarizációt, a bal és jobboldal között, a forradalom és az ellenforradalom között. Egyesek azt mondják, hogy a kormánynak „dialógust” és „hidat” kell építenie a két oldal között.  

De ahhoz, hogy a hezitáló rétegeket a forradalom megnyerje magának, nem mérsékletességre, hanem határozott és merész cselekvésre van szükség! A tömegek egy része azért maradt otthon vagy szavazott „NEM”-mel, mert elegük van a forradalom lassúságából. Kezdenek belefáradni a sok „szocializmus”-ról szóló retorikába, üres szavakba, míg alapvetõ problémáik máig is megoldatlanok.   

Gazdasági válság

Annak ellenére, hogy vannak akik szerint a gazdasági világválság el fogja kerülni Venezuelát, ez a nemzetközi válság rá fogja nyomni a jegyét Venezuéla gazdaságára. Tulajdonképpen, már most is érezhetõ a hatása. Csak fél évbe telt, hogy egy hordó olaj ára $147-rõl kevesebb mint $40-ra zuhanjon. Ez teljesen aláásta az ország gazdaságát. Más nyersanyag árak, mint az aluminiumé és acélé, melyeket nagyban termel Venezuéla, szintén drasztikusan csökkentek.  

Ez csak alááshatja a forradalom vívmányait. PDVSA (a nemzeti olajtársaság), amely finanszírozza a különbözõ szociális programokat, már most bejelentette, hogy idén 40%-kal csökkenti az ezekre szánt költségvetését. Az infláció is megugrott. Ez jelenleg majdnem 30%, de Caracasban az élelmiszerárak csak idén 50%-kal emelkedtek.  

Ez komoly problémákat okoz sok ezer munkáscsaládnak, akik nem tudják fizetni számláikat. Ha ezek a problémák nem kerülnek megoldásra a forradalom társadalmi támogatottsága veszélybe kerülhet. A legfõbb probléma az az, hogy Venezuéla gazdasága még mindig kapitalista és emiatt a piac alapvetõ szabályai szerint müködik. Ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk egy szocialista tervet kell bevezetni amely reaktiválná az ország termelõ kapacitását és biztosítaná a gazdaság zökkenõmentes müködését. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön el kell törölni a gazdaság fõbb szektorait még mindig kezében tartó oligarchia hatalmát.   

"Az eszme, amelynek elérkezett az ideje"

Chávez, gyõzelmi beszédében a Miraflores Palota népi erkélyérõl azt mondta, hogy 6 millóan „IGEN”-t szavaztak a szocializmusra. Ez ezerszer igaz. De mostantól a „szocializmus” nem maradhat továbbra is csak egy szó; gyakorlatban fel kell építeni. Annak ellenére, hogy a népszavazás lenyügözõen gyõzedelmeskedett, a forradalom még mindig legyõzhetõ. Az ellenzéki szavazatok növekedése és az, hogy a 2006-ban Chávezre szavazókból egy millió nem ment el szavazni múlt vasárnap, veszélyt rejt a forradalom számára. Ha mindezt összevetjük a novemberi választásokban elvesztett stratégiailag fontos tartományokkal, a vészharangoknak konganiuk kell.   

A választás napján Chávez egyik kommünikéjében Victor Hugo-t idézte: "Egy eszmét, melynek ideje elérkezett, nem lehet megállítani". Ez szintén teljesen igaz. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy ez az eszme a Szocialista Forradalom. Miután megindult, a forradalmat nem lehet magállítani! A forradalom nem állhat meg félúton! Most még inkább, mint valaha, a következõ a kérdés: vagy a forradalom tovább halad és lerombolja az imperializmus és a burzsoázia gazdasági hatalmát, vagy kénytelen lesz a legszörnyübb vereséget szenvedni. Ez a kérdés fogja eldönteni a venezuelai forradalom sorsát.