Norvégiai mészárlás: „Támadás a munkásmozgalom ellen” - a Munkáspártnak válaszolnia kell!

Hungarian translation of Norwegian massacre: “This is an attack on the Labour Movement” - Labour must respond! (July 23, 2011)

A világközvéleményét sokkolta a norvégiai véres tömegmészárlás hí-re, legalább 91 embert öltek meg, közülük 84-et a Munkásifjúsági Szövetség1 (továbbiakban: AUF) nyári táborában. 

A mészárlás egy bombarobbanással kezdődött Oslóban, amelyben heten haltak meg, de az igazi vérfürdő néhány órával később zajlott Utoya szigetén, ahol több száz fiatal jött össze a Munkásifjúsági Szövetség nyári táborában. A Szövetségnek a szigetet az oslói szakszervezetek biztosították, és ez a hely nagy szimbolikával bír az egész munkásmozgalom számára.

„Egy komppal utazott a szárazföldről a szigetre, rendőrtisztnek kiadva magát, mondván, hogy a robbantással kapcsolatos keresésben vesz részt” – mondta az NRK2 újságírója Ole Torp a BBC-nek. 

Egy másik szemtanú azt mesélte, hogy amint megérkezett a szigetre, azt állította, hogy ő egy rendőr, és azért van itt, hogy beszámoljon az oslói merényletről, majd miután elég ember gyűlt össze, elkezdett lövöldözni.

Abban a szörnyű pillanatban mintha lekaszálták volna a fürdőruhás fiatalokat. A leírhatatlan pánikban a vízbe ugrottak, hogy próbáljanak minél messzebb úszni, ezzel menteni magukat a vérengzéstől.

Mások sziklák mögé, barlangokba bújtak rémületükben, miközben a fegyveres folytatta a védtelen emberek lelövöldözését.

A fegyveres rendőrtisztnek öltözve kószált a szigeten, próbálta előcsalogatni az embereket a rejtekhelyeikről, majd miután előbújtak lelőtte őket. A 15 éves Elise látta a rendőrt, így azt hitte biztonságban van, azonban az elkezdett lövöldözni. „Először lelőtte az embereket a szigeten, majd utána a vízben lévőkre nyitott tüzet” – mondta a túlélő lány.

Számos áldozat tetette magát halottnak, hogy életben maradjon, de a lövöldözés után a gyilkos újra fejbe lőtte áldozatait egy sörétes fegyverrel. A ma reggeli norvég sajtó képeket mutatott a partról, amelyet testek borítottak. Ez egy kegyetlen és számító gyilkos tette volt.

Ki is Anders Behring Breivik?

A merénylet után mindenki az al-Kaidát kezdte el hibáztatni. Ki más is lehetett volna? Fennállt a lehetősége annak, hogy egy ilyen támadás mögött iszlám szélsőségesek állnak, hiszen Norvégia csapatokat küldött Afganisztánba, és ezt támogatta a norvég Munkáspárt, és az ifjúsági szervezete sem ellenezte. Obama elnök nem vesztegette az időt, hogy kifejezze legőszintébb együttérzését, és nem hagyta kihasználatlanul a lehetőséget, hogy a „terrorizmus elleni háború” mellett kampányoljon.

A 9/11 óta zajló propagandakampánynak hatására a közvélemény a terrorizmust azonnal olyan emberekkel azonosítja, akik sötét bőrűek és úgy öltöznek, mint egy arab vagy afgán. 

Azonban ezt az elméletet megdöntötte az eset után nyilvánosságra került információ, miszerint a tettest, aki megtámadta az AUF nyári táborát egy szőke hajú, tipikusan skandináv megjelenésű rendőrtisztnek írták le. A mészáros tehát se nem muszlim, és az al-Kaidának sem tagja, hanem egy norvég középosztálybeli férfi.

Anders Behring Breivik egy norvég kispolgár. Norvégiában járt üzleti iskolába és kisvállalkozó volt. Nyilván nem volt pénzszűkében, hiszen vett egy farmot - amin üzemeltette a vállalkozását - amelyet korábban alvilági elemek használtak marihuána termesztésére. Az ültetvénynek egy híres bankrabláshoz is (NOKAS bankrablás) köze volt. Breivik valószínűleg a tegnapi eseményekre való felkészülés közben, május 4-én vásárolt 6 tonna műtrágyát, amely általánosan használatos bombák készítéséhez, ennek fedezéseként mezőgazdasági vállalkozását használta.

Szélsőjobboldali nézeteket vallott. Aktív tagja volt a Haladás Pártnak3 és ifjúsági szervezetének (állítólag 10 évig, 2007-ig), amely a jelenlegi közvélemény kutatások szerint 20 százalékon áll. Elutasította a multikulturalizmust, meggyőződésesen muszlimellenes volt. Javasolta egy, az amerikai Tea Partyhoz4 hasonló európai párt létrehozását, mint ahogy támogatta az Angol Védelmi Ligát5 is.

Olyan dolgokat írt például:

„Az összes gyűlöletideológiát hasonlóan kellene kezelni:

• iszlamizmus: 300 millió áldozat

• kommunizmus: 100 millió áldozat

• nácizmus: 6-20 millió áldozat”

A korábbi miniszterelnököt, Gro Harlem Brundlantot, a „haza gyilkosának” nevezte azért a kijelentéséért, hogy az a norvég, aki Norvégiában él. Folyamatosan utalt arra, hogy szerinte a marxisták mindenhová beszivárogtak, beleértve a kultúrát, az iskolákat és a médiát.

Nem férhet hozzá kétség, hogy ez egy politikai cselekedet volt. A célpontokat nem véletlenszerűen választotta ki, mint egy őrült embert tette volna, hanem gondosan eltervezett mindent, politikai okokból. Valószínűnek tűnik, hogy a fő célpont a Munkáspárt miniszterelnöke, Jan Stoltenberg lett volna, hiszen a több száz fiatal az ő aznapi beszédjére várt.

A nemzetközi média egyhangúan egy „őrült fegyveres” cselekedetének tekinti az esetet, ily módon próbálják elterelni a figyelmet az események politikai tartalmáról. Egy őrült nem felelős a cselekedeteiért, azokat vaktában, véletlenszerűen követi el, azonban ebben a támadásban nem volt semmi véletlenszerű.

A norvég „terrorszakértőket” is meglepte, hogy az elkövető egy szélsőjobboldali terrorista volt és nem egy muszlim. Néhányan megjegyezték, hogy a norvég titkosszolgálatok nem szenteltek elegendő figyelmet a szélsőjobboldali csoportoknak az elmúlt években.  Vajon nem tudtak Breivik szélsőjobboldali nézeteiről?

Sok dolog tisztázatlan az eset kapcsán. Vajon Breivik egyedül cselekedett, vagy volt más fegyveres is? A benyomások alapján azaz érzet alakulhat ki, hogy egyedül cselekedett, azonban vannak olyan szemtanúk, akik azt állítják, hogy volt ott egy olyan ember, aki nem volt egyenruhában, de részt vett a mészárlásban, de erre majd az idő derít fényt. Érdekesség, hogy a munkáspárti vezető, Stoltenberg hangsúlyozta, hogy a rendőrség vizsgálja, hogy lehetnek-e nemzetközi összefüggései a támadásnak.

A Munkáspártnak cselekednie kell

Eskil Pedersen, az AUF vezetője ma reggel tartott sajtótájékoztatójában a támadást a demokrácia elleni támadásnak nevezte és elmondta, hogy továbbra is kiállnak antirasszista értékek, a demokrácia és az egyenlőség mellett.

A miniszterelnök, Stoltenberg az incidenstől megrendülten ezt nyilatkozta: „Ez egy támadás a norvég munkásmozgalom ellen, a norvég Munkáspárt és ifjúsági szervezete ellen.” Ez így teljesen korrekt, azonban a BBC híreiben ez már felhígultan jelent meg, miszerint ez egy támadás a „norvég politikai rendszer és Norvégiai értékei ellen”.

A jobboldali politikusok, mint Sarkozy és Angela Merkel cinkos muszlim-ellenes érzelmeket keltenek, hogy kedvezzenek a szélsőjobbnak és a médiának, amelyet olyan emberek irányítanak, mint Rupert Murdoch. Ezek ösztönzik a szélsőséges, bevándorló ellenes elemeket. Norvégia esetében például a Konzervatív Párt arra készül, hogy koalícióra lépjen a Haladás Párttal, ha a következő választáson vereséget szenvedne a baloldali koalíció, ezért helytelen javasolni bármilyen megállapodást a polgári jobboldali pártokkal a demokrácia védelmében, a szélsőjobboldal ellen.

A Munkáspárt vezetője, miután helyesen hangsúlyozta, hogy ez egy támadás a munkásmozgalom ellen, hozzátette, hogy az ügyet a rendőrségre kell bízni. Téved. Az állam nem képes hatékonyan védekezni a fasiszták ellen.  Az állami titkosszolgálat figyelmen kívül hagyta a fasiszta csoportok tevékenységét, ráadásul az állam egyes szekciói mindig is szimpatizáltak a fasisztákkal. A vakhit, hogy az állam megvéd minket hamis biztonságérzetbe ringathat minket, aminek végzetes eredménye lehet. Emlékezzünk csak, hogy a merénylő a mészárlást rendőrruhába öltözve követte el.

A támadás elszabadította a félelem légkörét, amit le kell küzdeni. A Szocialista Ifjúság6 kénytelen volt törölni a nyári táborát, ami egy ehhez nagyon hasonlatos szigeten került volna megrendezésre. Kiadtak egy szolidaritási nyilatkozatot, amelyben vezetőjük Olav Magnus Linge nagyon jól fogalmazott: „minden halott elvtársunkért ne egy perc néma csendet, hanem harcot egy életre”.

A támadás felveti a kérdést, hogyan védjék meg magukat az ifjúsági szervezetek és a munkásmozgalom fasizmustól. A Munkáspárt, a szakszervezetek, és a Szocialista Balpárt ifjúsági szervezeteinek azonnal össze kellene fogniuk, és alakítani egy önvédelmi szervezetet, amely kapcsolódik a szakszervezetekhez és az üzemi bizottságokhoz, amelynek a célja lenne minden nyilvános rendezvényt biztosítani, és minden agresszív cselekedetre azonnal energikusan válaszolni.

A szervezett munkásosztálynak meg kell tanulnia, hogy csak önmagára számíthat. Csak a munkásmozgalom szállhat szembe a fasiszta és jobboldali csoportokkal. De a hatékony reagáláshoz, minden fasiszta provokációra mozgósítani kell az egész szervezett munkásságot. A norvég munkásmozgalom erős, és ezt az erőt arra kell, hogy használja, hogy megtanítsa a leckét a fasisztáknak, a norvég szakszervezeteknek 24 órás általános sztrájkot kell hirdetnie tiltakozásul a támadás ellen.

A világ munkásszervezeteinek tömegmegmozdulásokon kell megmutatniuk a szolidaritásukat. 

Megemlékezéseket szerveznek Svédországban, de amire most szükség lenne az nem csak a gyász kimutatása, hanem egy nemzetközi szolidaritási akció. A többi ország szakszervezeteinek tiltakozó gyűléseket és demonstrációkat kellene szerveznie, hadd lássa a világ, hogy a nemzetközi munkásmozgalmat nem tudja megfélemlíteni semmilyen fasiszta agresszió, mi utcára vonulunk minden fenyegetés ellen, ami a jogainkat fenyegeti! Legyen a hitvallásunk az, hogy ha egyikünket megsérted, mindünket megsérted!

Itt az ébredés ideje! Sok éven át Norvégia a béke és nyugalom szigetének tűnt, egy viharos világban, de most ezt a megnyugtató illúziót brutálisan összetörték. A katonaság ellepte a norvég főváros utcáit, védelmezi a kormányzati épületeket, miközben rengeteg család gyászolja halott gyerekeiket. A világválság és a kapitalizmus nem kímél egyetlen országot és egyént sem, ahogy Lenin mondta: horror vég nélkül.

Alan Woods,

London, 2011. július 23.

1) Arbeidernes Ungdomsfylking, a norvég kormánypárt, a Munkáspárt ifjúsági szervezete.

2) Norsk Rikskringkasting, Norvég Műsorszolgáltató Társaság, a helyi állami rádió és televízió szolgáltató.

3) Fremskrittspartiet, magyarul Haladás Párt, egy szélsőjobboldali párt, amely a legutóbbi 2009-es parlamenti választásokon a szavazatok 22,9 százalékával 41 mandátumot szerzett a 169 tagú norvég parlamentben.

4) Bővebben a Tea Partyról a Latin-Amerika folyóirat tavalyi IV. számában

5) Egy muszlim-ellenes angol szélsőjobboldali szervezet

6) A Szocialista Balpárt ifjúsági szervezete

Source: Latin-Amerika Társaság (Hungary)