Mubarak, a zsarnok megbukott!

Mubarak, a zsarnok megbukott! Ez egy hatalmas gyozelem, nem csak az egyiptomi embereknek, hanem az egész világ dolgozóinak! A 18 napos folyamatos forradalmi mobilizáció, 300 halott és több ezer sérült után, Hoszni Mubarak 30 éves zsarnokság örökre eltunt!

Ez a tömegmozgalom csodálatos eredménye, amely hosiesen szembeszállt a rendorség fegyvereivel és gumibotjaival, amely bátran ellenállt a reakció minden támadásával szemben.

Eme a két hetes forradalmi harc betetozése inspirációt adhat mindannyiunk számára.

Mubarak lemondásakor a tüntetok úgy gondolták, hogy végleg gyoztek. De a következo 24 óra eseményei meggyozhették oket, hogy a tárgyalások és a kompromisszumok nem vezetnek sehová. Ez magyarázza azt, hogy még a mai napig is sok-sok ember tiltakozik az ellen, hogy a felkelés eredményei ellenére a gyulölt és megvetett egyeduralkodó valaha is visszatérhessen.

Minden hajnalban már több ezer ember volt a Tahrir, a Felszabadulás téren, készen állva, hogy dönto csapást mérjen a rezsimre. Az események, mint láthattuk villámsebességgel zajlottak. A mozgalom folyamatosan radikalizálódott és a tüntetok felbátorodtak napról napra. Ahmad Salah, egy egyiptomi aktivista elmondta, hogy "ez egy növekvo és nem csökkeno mozgalom". Céljuk, hogy a politikai foglyok, akik a börtönben vannak kiszabaduljanak. A tüntetések kezdete óta is tuntek el emberek, akik részvettek a demonstrációkon. Emberi jogi csoportok is azt állítják, hogy az egyiptomi hadsereg is részt vett illegális letartóztatásokban és megkínozta a tüntetoket.

Manoverek a csúcson

Ahhoz, hogy megértsük az egyiptomi változásokat fontos megérteni, hogy mi is történt a hatalom csúcsain. Mubarak, a fovezér február 10-én találkozott a hadsereg legfelso vezetésével, majd kijelentette az állami televízióban, hogy "támogatja a nép jogos követeléseit." Valóságban azonban nem a hadsereg hozta meg az igazi döntést, hanem az utca és a gyárak. Miután a tiszti kar egy héten keresztül ült ölbe tett kézzel, már látható volt, hogy ezt a megmozdulást egyszeruen nem fogják leverni. A munkásosztály és a forradalmi nép volt, aki döntött.

A katonai tanács állandóan ülésezett, hogy "megvizsgálják, milyen intézkedéseket és megoldásokat lehet tenni a nemzet védelmére". Az AFP hírügynökség idézett egy katonai forrást, amely azt mondta, hogy "várjuk azt a pillanatot, amikor újra szolgálni tudjuk a népet". Az emberek ujjongtak, amikor kiderült, hogy Mubarak lemondott és a hadsereg és a nép egységes lesz.

Mubarak, a kis meglepetés

Hoszni Mubarak azt a kis meglepetést készítette elo, hogy nem mond le, annak ellenére, hogy a katonai vezetok és Washington ezt kívánta. Leon Panetta CIA-igazgató korábban úgy beszélt, mintha Mubarak kész volna elfogadni, hogy távozni kell. Az Atlanti-óceán másik partján, Barack Obama elovette remek színészi retorikáját, és semmitmondóan beszélt a "történelmi pillanatról", ami a "szemünk elott játszódik".

De az öreg Mubarak becsapta oket. Sokan kérdezték, hogy vajon mi lehet a motivációja? Nyilvánvalóan fokozni kívánta a feszültséget, mielott gyorsan lelép. Az amerikaiak meg voltak rémülve, hogy nem ment elég gyorsan az átmenet, a helyzet kezd már ellenorizhetetlenné válni. Ahelyett csupán, hogy néhány arc változna a legfelso szinten, a tömegek közvetlen beavatkozása söpör el mindent; az egész rendszer megbukik, és ezzel eltunik az amerikaiak befolyása Egyiptomban.

A probléma az volt, hogy mások is meghallották az egyiptomi hangokat. A szaúdi monarchia még korruptabb, még rothadtabb és még reakciósabb, mint a Mubarak-rendszer, meg is voltak rémülve, hogy ha eltunik a barátjuk Kairóból, ok lehetnek a következok. Már nagy pénzösszegeket kínáltak azzal a feltétellel, hogy Mubaraknak maradnia kell. Az izraeliek egyaránt rettegtek, hogy elveszítik huséges egyiptomi szövetségesüket, azt az embert, aki lehetové tette számunkra, hogy ördögi megtévesztési tervüket, az úgynevezett Béke-tervet beadják a világnak. Aggódva könyörögtek mindenkinek, hogy hagyjon fel az egyiptomi elnök bírálatával.

De sokan voltak befolyásos emberek is, akik tömték Mubarak fejét. Azt mondták Mubaraknak, hogy o nagyon jó, jobb volt mint bárki más, o a leheto legjobb Egyiptomnak. Mint az abszolút uralkodó o tartja fent a törvényeket, a pártokat, a parlamentet. Saját magát tartotta a nemzet megtestesülésének és a legfobb bírónak, aki a nép akaratát teljesíti. Mindig, amikor beszélt, o volt a megtestesült nyugalom. Most viszont az arca kifejezéstelen volt, mint egy fáraó temetési maszkja. Az embernek jogosan az volt az érzése, hogy teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal.

Egyiptom népe azonban másként reagált Mubarak beszédjére. A tömegek, akik összegyultek Tahrir téren, türelmetlenül várták a híreket és hitetlenkedve hallgatták, ahogy megismétlodnek a régi közhelyek. Mubarak kijelentette, hogy rokonszenvezik az egyiptomi ifjúsággal, megbánta a múltban elkövetett hibákat, sírt a mártírok vére miatt, megígérte, hogy megbünteti a halálukért felelosöket (ezen a ponton a nemzet Atyja még el sem pirult), és ígéretet tett egy új és jobb életre. De ebbe sokan nem nyugodtak bele.

Sokk, azután düh - forró düh fogta el a tömegeket, és a düh még intezívebb lett, mert a nagy reményeket aljas pletykák törték széjjel.

A sztrájkmozgalom kulcsszerepe

Mubarak távozásában a forradalmi mozgalom mellett kulcsszerepe volt a munkásosztálynak. Legyenek az alábbiak a válaszok erre a kérdésre "okos" hölgyeim és uraim, akik azzal érveltek, hogy a munkások nem vettek részt a forradalomban, sot, hogy a munkásosztály nem is létezik. Az elmúlt hetekben az egész ország dolgozói és a szakszervezetek is csatlakoztak a tiltakozásokhoz. Az országos sztrájkok adtak új lendületet a tömegmozgalmaknak Kairóban és más városokban.

Szerte Egyiptomban több mint 20 ágazat lépett sztrájkba. A vasút, a textilipar, az orvosok, az ápolók, a kórházak, mind az állami, mind a magántulajdonban lévo gyárak. Bizonyos régiókban a sztrájkolók számát több tízezerre tették. Február elején sztrájkba léptek a Szuezi-csatorna munkásai.

Gízában több száz fiatal no és férfi tiltakozott a gízai kormányzóság irodája elott lakásigénylésükkel kapcsolatban.

Az Asyut Egyetem alkalmazottai tiltakoztak a megfelelo felügyeleti, érdekképviseleti szerv hiánya és az alacsony bérek miatt. Követelték, hogy oket is ugyanazok a jogok illessék meg, mint az állami alkalmazottakat. Az Assiut Petrol 200 dolgozója lépett sztrájkba, közölték, hogy addig nem veszik fel a munkát, amíg nem biztosítják nekik a megfelelo szerzodéseket. Ugyanakkor több ezer olajmunkás is sztrájkolt, tüntetett, tiltakozott országszerte, jobb munkakörülményeket, magasabb béreket és kollektív szerzodéseket követelve. A dél-egyiptomi Asszuánban a Fejlesztési és Mezogazdasági Hitelbank 300 alkalmazottja tüntetett a korrupció ellen.

Az egyiptomi Telecom, az ország egyik legnagyobb távközlési cégének dolgozói szerte az országban szélesköru tiltakozásokat szerveztek.

Fontos az orvosok és az ápolók mozgalmának a bemutatása is. Az Ain Shams kórház ezer alkalmazottja követelte az igényesebb munkakörülményeket, a magasabb béreket és a megfelelo szerzodéseket, valamin a kórházi személyzet egészségügyi biztosítását. A tiltakozók követelték a szakszervezeti vezetok lemondását, Ashraf Zaki szakszervezeti vezeto ellen pedig ügyészségi vizsgálatot korrupció és hivatallal való visszaélés miatt.

Az egyik nap ezer orvostanhallgató és már praktizáló orvos, fehér köpenyben és ügyvédek, akik fekete talárt viseltek végigvonultak Dél-Kairón, üdvözölve a demokráciapárti tüntetoket, majd elvonultak a Tahrir térre. A mozgalomhoz csatlakoztak a muvészek, a tömegközlekedési dolgozók, köztük a buszvezetok, akik sztrájkba is léptek. És ez a mozgalom folyamatosan növekszik.

A sztrájkok nagy része gazdasági jellegu. Hát persze! A munkásosztály közvetlen igényekkel lép fel. Azaz úgy látják a forradalmi mozgalmat, amely egy eszköz, a formális demokrácia az elso lépés a jobb bérekért, a jobb munkakörülményekért, tehát egy jobb életért. Ok a saját osztályuk igényeiért harcolnak. És ez a harc nem fog megszunni csak azért mert nem Hoszni Mubarak ül az elnöki palotában.

De ezek politikai sztájkok is. Mubarak ment, de a munkások már azt követelik, hogy az igazságtalan rendszert is el kell temetni. A munkások felvetették a gyárakban és a szakszervezetekben a demokrácia kérdését. A hivatalos, kormányzati szakszervezeti szövetség, amely az egyetlen törvényes szakszervezet volt és Mubarakot támogatta eltunt. A sztrájkolók követelik a régi vezetés eltávolítását. Január 30-án egy új szakszervezeti szövetség, az Egyiptomi Szakszervezetek Szövetsége (FETU), jött létre.

A munkások elokészítik a terepet

2004-tol 2008-ig Egyiptomban 1,7 millió munkavállaló vett részt több mint 1900 sztrájkban és egyéb tiltakozó megmozdulásban.

De az elmúlt idoszakban már 3000 sztrájkot számoltak össze, beleértve valamennyi ágazatot, mind a kormányzati, mind a magánszférában. Sok közülük sikeres volt, elérték a bérek emelkedését. De ez a növekedés nem volt elég, hogy a munkások megtartsák a már egyébként is alacsony életszínvonalukat.

A hadsereg

Az események is azt mutatták, hogy a vezérkar már nem érdekelt Mubarak megtartásában, hanem magát a rendszert kívánják megvédeni, amelyre a hatalmuk és a kiváltságaik épülnek. Mubarak 82 éves, az biztos volt, hogy szeptemberben végleg elhagyja az irodáját.

Viszont az is látszik, hogy magában a hadseregben is a bomlás jelei mutatkoznak. Az Al Jazeera beszámolt arról, hogy a hadsereg egyik ornagya eldobta a fegyvereit és csatlakozott a tüntetokhöz a katonáival együtt. Bejelentette, hogy nincs egyedül, hanem egy 15 fobol álló tiszti csoporttal együtt csatlakozik a forradalomhoz. Tehát úgy látszik, hogy ez nem volt egy elszigetelt eset. Ilyen körülmények között nem lett volna lehetséges bevetni a hadsereget a forradalmi nép ellen.

Ezek a jelek és a hatalmas sztrájkhullám, megmagyarázza, hogy végül a hadsereg miért döntött úgy, hogy ejti Mubarakot.

Ugyan a hadsereg átvette a kormányzást Egyiptomban, de nem tudja befolyásolni az utcán és a gyárakban történteket. Több millió egyiptomi özönlött az utcára. A hadsereg nem tudott gyorsan cselekedni és elveszítette az ellenorzést a helyzet felett. Továbbra is kevés lehetoségük lesz a tábornokoknak. Az idáig is látszott, hogy ha véres összecsapás alakul ki, akkor szakadás következhet be a hadseregben is. Mubarak távozása viszont gátakat nyitott meg, a társadalom követelni fogja, hogy kívánságait elégítsék ki. De ezt hogyan fogja tudni teljesíteni egy katonai rezsim?

Forradalom a gyozelemig

Mubarak megdöntése csak ez elso lépés. A forradalom most új fázisba lép. A harc a demokráciáért csak az elso feladat volt. A második feladat harcot indítani a gazdagok diktatúrája ellen; Mubarak és az egész uralkodó klikk ingatlanvagyonának kisajátításáért, az imperialisták ingatlanai kisajátításáért, akik Mubarakék mögött álltak és három hosszú évtizeden keresztül, és hatalomban tartották oket.

Washington lélegzet visszafojtva figyeli az események kibontakozását. Leon Panetta, a CIA vezetoje azt mondta, hogy "nagy a valószínusége, hogy Mubarak távozása után, az események rendezett átmenetére". Amit az amerikaiak "rendezett átmenetnek" hívnak, az az átmenet CIA-s irányítása. De ez nem fog megtörténni.

A helyzet túl messzire ment, ezt a tömegek harcolták ki és ezt figyelembe véve ezt a gyozelmet nehéz lesz ellopni. Mubarak görcsösen ragaszkodott a hatalomhoz a keseru végig, ami radikalizálta a helyzetet. Ez pedig az "irányított átmenetet" végzetesen aláásta. Az amerikaiak kétségbeesett manoverezését mutatja, hogy Mubarak helyére a hadsereg Omar Szulejmán titkosszolgálati fonököt rakta.

Az emberek nem bíznak jobban Szulejmánban, mint Mubarakban. Emlékezzünk arra, hogy Szulejmán mondta az amerikai ABC televíziós csatornának, hogy az egyiptomiak "még nem állnak készen a demokráciára". Arra is figyelmeztetett, hogy ha a tüntetok nem kezdenek párbeszédet Mubarakkal, akkor a hadsereg rákényszerül a puccsra. Hogyan lehet egy ilyen embert megbízni a demokrácia vezetésével?

A rendszer végül megrepedt a forradalom kalapácsainak ütése alatt. Lemondott a kulturális miniszter "egészségügyi okokból", a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt elnöke is távozott. A patkányok már sietve próbálják elhagyni a süllyedo hajót.

Alternatíva hiányában a hadsereg vette át az ország kormányzását. De a látszat ellenére ok is tehetetlenek. A tankok és a fegyverek nagyon jók, de nem adnak munkát a munkanélkülieknek, élelmet az éhezoknek, házat a hajléktalanoknak, de nem csökkentik a magas élelmiszerárakat sem. A hadsereg, látva a lehetoségeit, szeretné a hatalmat minél elobb átadni egy polgári kormánynak. Ez szükségessé teszi a választásokat szeptemberben, vagy talán még hamarabb. Nincs hiány államfojelöltekben.

De a legégetobb probléma Egyiptomban a gazdaság. Az egyiptomi társadalom szenved az egyre emelkedo áraktól és a munkanélküliségtol. Hét millió munkanélküli van, ami 10 százaléka a munkaképes lakosságnak. A fiatalok 76 százalékának nincs munkája. A bérek alacsonyak. A kormányzati dolgozók legtöbbje (mintegy öt millió ember) 70 dollárt (kb. 14.00 forintot) keres havonta. A magánszektorban a bérek átlaga 110 USA dollár. Komoly probléma a lakhatás is, rengeteg ember él temetokben. Négy millió ember nélkülözi az egészségügyi ellátáshoz való jogot.

Hatalmas a harag az egyenlotlenség és a korrupció miatt. Független újságírók kiemelik, hogy a régi rendszer legfobb jellemzoje a mindent átható korrupció volt. Milliárd dollárok hiányoznak az egyiptomi büdzsébol. A Guardian becslése szerint a Mubarak család vagyona 12 milliárd dollár. Ez váltotta ki az egyiptomi emberek dühét és undorát, egy olyan országban, ahol az emberek 40 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Most az egyiptomi munkás azt fogja mondani: "Akarom a jogaimat, hol vannak a jogaim?" De nem a polgári kormány fogja a munkások jogait megadni, a problémát csak maga az egyiptomi nép tudja megoldani.

A munkásosztály most a forradalom igazi motorja. Egészen a közelmúltig a követelések politikai követelések voltak a demokratikus jogokért. De a munkások képesek arra, hogy ennek a forradalomnak szociális jelleget adjanak. Néhány hete öt fegyvergyár munkásai léptek sztrájkba. Kimentek a Tahrir térre, csatlakoztak a tüntetokhöz és kihelyeztek egy transzparenst, amelyre azt írták: "thawra hatta'l Nasr", vagyis: "Forradalom, a gyozelemig".

Az egyiptomi forradalom már elkezdodött, de még nem fejezodött be. Annak érdekében, hogy megoldják az egyiptomi társadalom problémáit, meg kell döntetni a kapitalizmust, kisajátítani a tokések és imperialisták javait és elvégezni a társadalom szocialista átalakulását. Ez lehetséges és szükséges. Ezt a leckét elobb vagy utóbb minden ország munkásainak és fiataljainak meg kell tanulni!

• Egyiptom népe is örül, és mi is örülünk velük. Minden lehetséges most. Legyen a mi szlogenünk is a következo: forradalom, a gyozelemig!
• Éljen az egyiptomi forradalom!
• Éljen a szocializmus!
• Világ proletárjai, egyesüljetek!

Írta: Alan Woods

Translation: Latin-Amerika Társaság (Hungary)