A Nemzetközi Marxista Irányzat közleménye a XVI. Ifjúsági és Diák Fesztivál alkalmára

Egy új világ lehetséges… csakis a Szocializmus segítségével

A venezuelai forradalom a világforradalom élcsapata

A venezuelai forradalom hivatkozási pont lett a világ összes forradalmára számára. A diákok és munkások tömeges fellépése sikeresen legyőzött több ellenforradalmi kísérletet melyet az imperializmus és a venezuelai kapitalisták irányítottak. A tavalyi elnökválasztások sikere után a nép forradalmi lelkesedése csak tovább erősödött. Néhány vállalat kisajátítása (Inveval és Invepal), amelyeket munkásvezetés alá helyeztek, és a munkásoknak a vezetésbe való bevonásáról szóló viták együtt a munkásosztályt a küzdelem középpontjába helyezték, és egyre többet kíván véghezvinni és teljesíteni.

A népi- és munkásmozgalmak lendületesen fogadták Chávez elnök felhívását, a szocializmus építésére, és vita nyitására arról hogy milyen fajta szocializmusra van szükség. A sztálinizmus (mely nem volt szocializmus, hanem bürokrata degeneráció) bukása óta elmúlt két évtizedben először beszél egy népvezér a szocializmusról, és először halad egy egész nép afelé hogy megváltoztassák az életkörülményeiket, és hogy véget vessenek a kapitalista kizsákmányolásnak és nyomornak. A mai Venezuela a világforradalom frontvonala. A forradalom sikere azon múlik hogy teljes erővel haladunk a szocializmus felé avagy nem, a kapitalisták, monopolisták, bankok, nagybirtokosok kisajátításával, valamint munkásirányítás alá helyezésével, engedélyezve ezzel a gazdaság demokratikus tervszerű irányítását. Ez az egyetlen út arra hogy megváltoztassuk a venezuelai nép életkörülményeit, és az egész világ politikai helyzetét.

Szocializmus vagy barbarizmus

Az utóbbi két évtizedben eleddig hallatlan méretű anti-marxista és szocializmusellenes politikai, gazdasági, és ideológiai offenzívának lehettünk tanúi az egész világon a kapitalisták jóvoltából. A kapitalizmust úgy állították be mint az egyetlen lehetséges államformát, és ezt a munkásmozgalom reformista (szociáldemokrata) vezetői is elfogadták. A ráadásképpeni meghosszabítása egy olyan elavult rendszernek, mint a kapitalizmus, az egész világot összeomlással fenyegeti. A dilemma, melyet a több mint száz éve született német forradalmár, Rosa Luxemburg tett fel, vagyis a szocializmus és barbarizmus közötti dilemma ma még inkább igaznak tűnik. Minden egyes nap 30 000 gyermek hal meg éhínség miatt, 800 millió embert gyötör éhínség, és a Föld három leggazdagabb emberének annyi vagyona van mint a világ 48 legszegényebb országának GDP-je (évi nemzeti összterméke) együttvéve.

A másik mítosz amelyet az uralkodó osztály gerjesztett az emberek fejében a legyőzhetetlen és mindenható amerikai imperializmus képe. Ugyanakkor, ha szilárd alapokból figyeljük a jelen eseményeit, láthatjuk, hogy a hadi fölény ellenére az imperializmus képtelen politikai-, gazdasági-, és szociális irányítást megvalósítani, annak érdekében hogy megteremtse és karbantartsa a kizsákmányolás feltételeit. Láthatjuk, ahogy a világ tömegeinek (mind a félgyarmatokon, mind a fejlett kapitalista országokban) napról napra nő a dühe, amely csatornát keres akaratának kifejezésére.

Az egyre növekvő imperializmus elleni világméretű harc

Irakban, két évvel a megszállás után, testvéreink, az iraki munkások, földművesek, és ifjak ellenállása még mindig megakadályozza az imperialisták terveinek véghezvitelét. Több mint két évvel az invázió után sem tudnak igényeiknek megfelelő mennyiségű olajat kinyerni, és az a szándékuk, hogy a világ népeit és munkásosztályait megfélemlítsék, fordítva sült el. Még a kicsi és gyenge Afganisztánban sem voltak képesek az imperialisták megszilárdítani a hatalmukat.

Bush bűneinek legfőbb következménye pont az lett, hogy a néptömegek mindenütt, még ez Egyesült Államok szívében is, egyre jobban kételkednek a kapitalista rendszerben, és az imperializmus fajirtásra és mészárlásra hajlamos természete ellen szegülnek. Európában csakugyan, a munkások és fiatalok óriási tüntetéseket és sztrájkokat rendeznek a legtöbb országban, az imperialista háború és a visszaszorítások - melyeket az európai kapitalisták vezetnek be - ellen egyaránt. Ilyen megmozdulás volt például az, mely Bush pajtását, Aznar-t lemondásra késztette Spanyolországban, vagy azok a tüntetések melyek Olaszországban, Franciaországban, és Görögországban mentek végbe. A nem-kampány győzelme a burzsoá EU alkotmánnyal kapcsolatban (melyet egyébként Magyarországon nem is bocsátottak szavazásra – a ford.) Franciaországban és Hollandiában bizonyítja a néptömegek tőkének való ellenszegülését.

De mégis, ahol a tömegek forradalmi mozgósítása példaértékű a világ munkásai és ifjúsága számára, az kétség kívül Dél-Amerika, főképp Venezuela és Bolívia. A kizsákmányolt népek talpra álltak a Rio Grandétól a Tierra del Fuego-ig, és csapásokat mérnek az imperializmusra. A dél-amerikai országok választási eredményeiben is megfigyelhető a balra tolódás, ez a társadalom gyökeres megváltoztatásának igényét jelzi előre. Azokban az országokban ahol a megválasztott pártok nem tartották magukat ígéretükhöz, újabb megmozdulásokat szerveztek.

Mexikóban az a törekvés, hogy Lopez Obrador ne indulhasson a választásokon a tömegek tüntetésével jutott vereségre. Argentínában, Ecuadorban, és főleg Bolíviában, a munkásosztály, és vele együtt a társadalom elnyomott rétegei megállíthatatlan változtatási akaratukról tesznek tanúbizonyságot. Bolíviában az államapparátus nem tudta legyúrni a bányászok és a többi munkás, és földműves harcát a földgázipar teljes államosításáért, és az imperialisták által irányított kormány lemondásáért.

A bolíviai munkások odáig mentek, hogy létrehozták a cabildos abiertos-t, vagyis a népi tanácsokat, melyek a munkásállam alapját képezik, egy olyan szervezetét, mely az egész dolgozó nép által irányított tömeges gyűlések igazgatása alatt áll. Ebben az államban ezek forradalmi nemzetgyűlést alkotnának, olyan küldöttek segítségével, akiket a nép maga választ és fenntartják velük szemben a visszahívás jogát. Ez a nemzetgyűlés elhajítaná a korrupt burzsoá parlamentet, és helyébe munkás-paraszt kormányt állítana, szocialista programmal. A haladó elemek ennek érdekében gyorsan cselekedtek, nehogy helyet adjanak a kapitalistáknak manőverezésre, hogy csalásaikkal aláaknázzák a forradalmi intézkedéseket (alkotmányozó gyűlés, előrehozott választások…).

Egy Dél-Amerikai Szocialista Föderációjáért! Egy Világi Szocialista Föderációért!

Ugyanez a kérdés merült fel a burzsoá állam helyettesítésével kapcsolatban, Venezuela IV. köztársasága alatt, és ez eredményezte a mostani valóban forradalmi eseményeket. Több száz és ezer fiatal és munkás vett részt először a bolivári körökben, és most az UBE-kban, föld-bizottságokban, népgyűléseken, stb. Meg akarják akadályozni azt hogy a bürokrácia vagy kapitalisták szabotálják Chávez forradalmi intézkedéseit, amelyek arra buzdítják a őket hogy aktívan részt vegyenek az állam vezetésében.

A venezuelai burzsoázia és az imperializmus – az egy évvel ezelőtti választásokon elszenvedett vereségük után – most arra készülnek hogy szabotálják a gazdaságot, hogy a forradalom szociális alapját aláaknázzák. Kihasználják gazdasági hatalmukat, és azt hogy az az állam amelyet ők szerveztek meg, bár mostanra meggyengült, még mindig nincs helyettesítve a munkások és a nép által irányított népgyűlések vezette munkásállammal. Céljuk az hogy megbénítsanak minden forradalmi kezdeményezést, gazdasági zűrzavart keltsenek, és hogy demoralizálják a néptömegeket akik támogatják a forradalmat – pontosan úgy ahogy tették ezt Chilében és Nicaraguában ezelőtt – azért hogy újra offenzívába kezdhessenek és legyőzzék a forradalmat. Fő társadalmi alapjuk a szélesen kiterjedt bürokrácia, amely nem hisz a szocializmusban, és nem akarja hogy továbbmenjen a forradalom úgy mint ahogy Chávez és vele együtt a nép is akarja.

Ezekkel a kísérletekkel szembenézve szerveződik a munkásosztály, az ifjúság, és a városi szegények azért hogy hathatós küzdelmet vívjanak a szocializmusért. Ez a bankok, nagybirtokok, monopóliumok államosítását, és munkásvezetés alá rendelését jelenti, hogy lehetővé váljék a tervszerű gazdálkodás, valamint egy olyan forradalmi állam létrehozása melyet olyan képviselők kormányoznának akiket a munkástanácsok, szegénynegyedek, stb. választanak, és újraválaszthatnak.

A venezuelai mozgalom egy igazi munkás demokrácia fejlődése felé mutat, amely megkezdené a szocializmus bevezetését és véget vetne Kuba elszigeteltségének, és pozitívan hatna a kubai forradalomra is. Egy ilyen közeli szövetség elkerülhetetlenül azzal járna hogy a forradalom tovább terjedne Dél-Amerika többi országába, és avval járna hogy a két ország kölcsönösen erősítené egymás gazdaságát, és erősítse a harcot az imperialisták terve ellen, hogy visszaállítsák a kapitalizmust a szigeten. Továbbá ez újraélesztené, és terjesztené a kubai tömegek részvételét a forradalmuk, és annak állami intézményeinek védelmében.

Kuba és Venezuela Szocialista Föderációja az első lépést jelentené egy egyesített Szocialista Dél-Amerikai Föderációhoz, és lelkesedéssel fogadná a világ összes munkása és ifja. Nem csak a mostani forradalmi fellendülést, mozgósítást növelné még jobban, amelyet Dél-Amerikában látunk, hanem az egész világnak világítótoronyként mutatná a helyes út felé az irányt.

Ami hiányzik Venezuelában, és Bolíviában, és sok más országban, az a tömegek forradalmi vágyának beteljesülése, arra van szükség hogy a valóban forradalmi politikai aktivisták, diákok, munkások, és parasztok, akik már egyetértenek ezekkel az ideákkal, egy forradalmi mozgalomban egyesüljenek, felfegyverkezve egy szocialista pártprogrammal és a marxista metódussal. Nem csak Dél-Amerikában, minden országban ez a legfőbb előfeltétele a forradalomnak.

A kapitalizmus válsága, mely változó sebességgel megy végbe, óriási forradalmi fellendülést és mozgalmakat ébreszt minden országban. Ma, jobban mint bármikor, minden forradalmi marxistának kötelessége szerveződni egy nagy nemzetközi marxista irányzatba, ami az eredeti szocializmusért harcol. Ezért alapítottuk meg a Nemzetközi Marxista Irányzatot, mi, Ted Grant, és Alan Woods, marxista teoretikusok.

Csatlakozz hozzánk!

Mi forradalmi marxistákat szervezünk mind az öt kontinensen, és több mint harminc országban vannak szervezeteink. Venezuelában mi vagyunk a Forradalmi Marxista Áramlat, amely az El Topo Obrero című lapot publikálja, és amely kulcsszerepet játszott a Venepal és a CNV kisajátításában. Nemrég megalapítottuk több forradalmi ifjúsági csoporttal a Forradalmi Szocialista Ifjúság szervezetét, és a szakszervezeti elvtársaink a UNT-ben társulnak a forradalmi osztályharc nevében, hogy létrehozzák a Baloldali Szakszervezeti Irányzat A Szocializmusért (TIS) mozgalmat. Mexikóban a Militante-nél lévő elvtársaink ugyancsak kulcsszerepet játszottak több munkásmegmozdulásban (Locatel és mások), és diáktüntetéseken, úgymint az UNAM egyetemi hallgatói történelmi jelentőségű tevékenységében. Ők vezették a Diáktanács az Állami Oktatás Védelméért (CEDEP) mozgalmat, és a PRD marxista szárnyát támogatták. Argentínában és Peruban az El Militante-nél levő elvtársaink és a Baloldali Szocialista Erő (FIS), azért küzdenek hogy létrejöjjön egy egyesített forradalmi front, hogy véget vessenek a szektásságnak, és hathatós eszközzé váljanak a szocializmus kivívásában.

Pakisztánban, a The Struggle-nál levő elvtársaink vezetik a Néppárt marxista szárnyát, és az ország fő militáns szakszervezeteit, és Manzoor Ahmed elvtársunk választott tagja a parlamentnek, és az ország egyik fő szociális szellemi vezetője. A The Struggle a szocializmusért harcol, az imperialista hadi kormányzat ellen, és a fundamentalista reakció ellen. Spanyolországban az El Militante-nél dolgozó elvtársaink létrehozták a Diákok Unióját (SE), amely most Spanyolország legnagyobb diákszervezete, amely óriási küzdelmet folytatott az imperialista háború ellen, és nagy szerepet játszott a jobboldali Néppárti kormány ellen. Az olaszországi Falce Martello-nál tevékenykedő elvtársaink a Kommunista Újraalapítás Pártjának (PRC) egyik fő áramlatát adják, valamint Britanniában és más európai országokban elvtársaink vezető szerepet töltenek be különböző szakszervezetekben, és elősegítik a Hands Off Venezuela (El a Kezeket Venezuelától) kampányunkat a venezuelai forradalommal való szolidaritás kinyilvánítására. A kampány sok fontos eredményt ért el, és nagy támogatást szerzett a venezuelai forradalomnak Európa legnagyobb szakszervezeteiben valamint több ezer szakszervezeti aktivista körében, melyet maga Chávez elnök is nyilvánosan megköszönt.

Ha egyet értesz az ideáinkkal, csatlakozz hozzánk a nemzetközi szocializmusért.

Nemzetközi Marxista Irányzat (www.marxist.com / www.elmilitante.org)

Corriente Marxista Revolucionaria [Marxista Forradalmi Áramlat] (Venezuela)

El Militante (Argentína)

Fuerza de Izquierda Socialista-Perú Militante (Perú)

Alan Woods (A Nemzetközi Marxista Irányzat vezetője)
Manzoor Ahmed (A pakisztáni palament marxista képviselője, és a The Struggle vezetője)

Fordította: Papp Géza