A fehérbőrű gazdagok tulajdona fontosabb mint a szegény amerikai afrikaiak élete

Malcolm X mondotta azt hogy „nincs kapitalizmus rasszizmus nélkül”. Tökéletesen igaza volt. Az elmúlt napok eseményei az Egyesült Államok Mexikói-öbölnél fekvő államaiban erre tökéletes példa. Ha elemezzük azt hogy a döntéshozók New Orleansban milyen eseteknek adtak elsőbbséget, milyen sorrendben állították fel ezeket, láthatjuk hogy ez így van.

Az elnöktől a képviselőkön át a katonákig mindenki így állította fel prioritási listáját: 1) A rablások meggátolása 2) Keresés és mentés 3) Halottak elrendezése. Mint látjuk, a legfontosabb a tulajdon védelme (avagy a „lopás” megelőzése). A magántulajdon védelme érdekében még szabad tűzparancsot is kiadtak a katonáknak! És tudjuk, hogy a „legértékesebb” tulajdont fogják védeni (Például nagyobb erővel védenek egy gyémánt nyakéket mint egy brilliáns gyűrűt). Ez egy olyan rendszer amely a tulajdont az ember elé helyezi, és minél értékesebb a tulajdon, annál erősebb a védelme.

Ha megértjük, hogy többnyire amerikai afrikaiakat hagytak hátra New Orleansban, máris láthatjuk a kapitalista rasszizmus magjait, amely megtermeli ezeket az értékrendeket. Vagyis, az áradás által megsérült tulajdonnak több értéke van mint a szegény afrikai amerikaiaknak. Ha ez még nem lenne elég, a felszín alatt a bigottság olyan hihetetlen mélyen gyökerezik az osztályrasszizmusban, hogy azt felfogni alig lehetséges. Ki birtokolja a legtöbb – és legdrágább – tulajdont New Orleansban, vagy akárhol máshol? A gazdag fehérbőrű vállalattulajdonosok, nem pedig a szegény afrikai amerikai munkáscsaládok, akik azért kűzdenek hogy megéljenek. Ez azt jelenti hogy a fehérbőrű tulajdonosok azok, akik elsőbbséget kapnak minden döntésben, mely a város újjáépítésével és biztosításával kapcsolatos. A vállalattulajdonosok megtehetik hogy elmeneküljenek biztonságosan, azt is megengedhetik maguknak hogy újjáépítsék lerombolt házaikat, vállalataikat, és a tulajdonukat, mely elsőbbséget élvez az afrikai amerikaiak alapvető biztonsága előtt is, akik nem élnek olyan jól mint ők, és emiatt ott rekedtek a katasztrófa idején.

Mindig is ez volt a dolgok rendje Amerikában. Mindig a „kiváltságos” osztályok azok, amelyek elsőbbséget élveznek a szegényekkel, és színesbőrűekkel szemben, akiket legjobb esetben másod- vagy harmadrendű állampolgárnak tekintenek. Az amerikaiak avval a naiv ötlettel kábítják önmagukat, hogy a rasszizmus már a múlté, de épp most láthattuk a kapitalista, állami rasszizmust működés közben, mely nagyban hozzájárult a halottak számához New Orleansban. Az egyik legfélelmetesebb dolog az, hogy ez annyira szerves része a kapitalizmusnak, hogy sokak észre sem veszik. Talán „a fától nem látja az erdőt” metafora a legjobb erre az esetre.