Az egykori venezuelai kereskedelmi miniszter radikális irányzatot alapított a PSUV-ben

Néhány nappal azután, hogy a szeptember 26-i parlamenti választásokon egymillió szavazatot veszítettek a forradalmi erők, elkezdődött a tanulságok levonása a Venezuelai Egyesült Szocialista Pártban (PSUV). A volt kereskedelmi miniszter, Eduardo Saman interjút adott a Lucha de Clases című újságnak, amely a Nemzetközi Marxista Irányzat (vagyis az IMT, amiről a Latin-Amerika havilap 2. számában, a 19, 20, 21. oldalán olvashatsz bővebben) venezuelai szekciójának lapja.

Az interjú számos venezuelai és latin-amerikai sajtóorgánumban megjelent és hatalmas vitát váltott ki. Ebben Saman egyik javaslata az volt, hogy hozzanak létre egy radikális irányzatot a PSUV-ben, amely terepe lehetne a forradalmárok közötti kritikus vitának. Az alábbi interjúban Eduardo Saman kifejti, hogy mit ért a radikális fogalom alatt, valamint, hogy mely kérdések szorulnak tisztázásra a közeljövőben.

Lucha de Clases (L.C.): Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy az ellenzék soraihoz csatlakozott. Igaz ez?

Eduardo Saman (E.S.): Egyáltalában nem. Ez csak egy kampány, amely az emberek félelmeivel játszik. Azt mondják, hogy "Saman átállt a barikád másik oldalára". Ez azonban hazugság. Én, mint eddig is, egész életemben, forradalmár maradtam, továbbra is a szocializmus és régi elvtársam, bajtársam Hugo Rafael Chávez Frías oldalán állok.

Az az igazság, hogy ezek a rágalmak, amelyeket a félelem váltott ki, növelték az általam alapított radikális irányzat népszerűségét a PSUV-n belül. Ezek az emberek félnek ennek a politikai eszmének a térnyerésétől, ennyi az egész.

L.C.: Az első interjújának közzététele óta már eltelt egy hónap. Mi volt a reakció a PSUV tagjai között?

E.S.: Lenyűgözően sok pozitív válasz érkezett. Sok telefonhívást, sms-t, e-mailt kaptam, sokan írtak nekem a Twitteren, Facebookon és a túlnyomó többség gratulált nekem az interjúhoz, és támogatták ennek az áramlatnak a létrehozását.

Úgy látszik, hogy egyre nagyobb a lelkesedés a PSUV-n belül. Láthatólag az a gondolat, hogy hozzunk létre egy radikális irányzatot a párton belül, már sok ember fejében érlelődött, de eddig még nem jött el az az idő, hogy beszéljenek is erről a nyilvánosság előtt.     Azonban sokan megállapították, hogy a forradalom ezen szakaszában ez elmondhatatlanul szükséges. Vannak olyan csoportok, amelyek a munkásokat, a diákokat, a művészeket képviselik a PSUV-ban. Bennük egy dolog közös: ők forradalmárok, akik aktívan részt vesznek a forradalmi folyamatban, de komolyan aggódnak a bürokrácia és az ötödik hadoszlop (ötödik hadoszlopnak azt az ellenséget szoktuk nevezni, aki belülről támad egy országot, egy szervezetet - szerk.) miatt, és harcolni fognak ezen akadályok legyőzése érdekében.

Én is sok meghívást kaptam fórumokra, találkozókra, hogy megvitassuk ezeket a kérdéseket. Külön szeretném kiemelni a CELARG (egy államilag finanszírozott alapítvány latin-amerikai diákoknak) és a Catia (egy szegénynegyed Caracas közelében) valamint Valencia (város Carabobo tartományban) meghívását.

Igazából én nem vagyok szóvivő, aki azt szeretné, hogy ennek a vitának az eredményeképpen megváltozzon a párton belüli politikai érzés. Nekem rengeteg kapcsolatom van az emberekkel országszerte, akik megerősítették a javaslatom helyességét. Van sok PSUV tag Lara, Falcón, Táchira, Anzoátegui, Caracas, Miranda és Aragua tartományokban is, akik támogatják az elképzelésemet.

Távol vagyunk még attól, hogy szakadjon a párt, főleg, hogy ennek az áramlatnak az a célja, hogy egyesítse a pártot, elsősorban abban az értelemben, hogy harcosabb, sikeresebb, demokratikusabb párt legyen. Mi meg tudjuk akadályozni, hogy elinduljon az erózió a pártban.

L.C.: Mit jelent a radikális irányzat? Melyek az elvei és céljai?

E.S.: Mi most egy vitasorozatot szeretnék elkezdeni, így pontosat nem tudok még mondani ezekről. A radikális irányzat az én személyes ötletem volt. Amikor azt mondjuk, hogy radikális, az nem jelenti azt, hogy szélsőséges is. Mi nem vagyunk hívei a szélsőségességnek, sem pedig a fundamentalizmusnak. Mi csak komolyan aggódunk a forradalom sorsa iránt, és megpróbáljuk megállítani az előjogok elterjedését a pártban.

Elveink azonosak a párt kongresszusán elfogadott programelvekkel és alapszabállyal, ugyanakkor a marxista filozófia is a részét képezi. Meg kell védeni ezeket az elveket, hogy a bolivári forradalom és a kapitalista kizsákmányolás elleni küzdelem visszanyerje valódi lényegét. Csak ez lehet a radikális irányzat igazi szerepe, hogy ne tévesszen célt.

Mi természetesen a korrupció és a bürokrácia ellen is harcolunk, azonban ezek csak részei a gondoknak. A fő probléma az, hogy Venezuelában nincs meghatározva, hogy mi is a szocializmus valójában. Vissza kell térnünk az eredeti meghatározáshoz. Nekünk a tömegekért kell harcolnunk, az emberek életkörülményeinek javításáért, úgy hogy közben rávilágítunk a bankárok, a tőkések hazug és csaló világára.

Természetesen nem csak a nagyobb termelékenységért és hatékonyságért küzdünk. Harcolunk azért a szocialista modellért, amely teljesen különbözik a kapitalizmustól. Szét kell törnünk a munkásokat, a parasztokat és a bérből és fizetésből élőket leigázó kizsákmányolás láncait.
Fontos hangsúlyozni, hogy a múltban nálunk nem a korrupció volt az egyetlen probléma. A Negyedik Köztársaság idején (Chávez elnökségét megelőző politikai időszakban) azt mondták az embereknek, hogy ha a korrupció megszűnne, akkor a kapitalizmus tökéletes rendszer lenne. De ez nem igaz.

Szükségünk van a szocialista meghatározásokra, amelynek a célja, hogy megoldást találjanak a kapitalizmust meghaladására. Ha például valamely gyárat államosítjuk, vagy új üzemet hozunk létre, meg kell határozni ennek a szocialista kereteit. Meg akarjuk változtatni a termelési eszközöket, annak érdekében, hogy az embereket, a közös célokat szolgálják közösségi tulajdonként. A szocialista modell nem arról szól, hogy egy vagy több egyénnek profitot termel, hanem kielégíti az emberek alapvető szükségleteit.

L.C.: Hazánkban ellentmondásos vita alakult ki az államosítás, a kisajátítás körül. Megosztaná velünk a véleményét mindezekről?

E.S.: Ez egy fontos kérdése a forradalomnak. A jobboldal Venezuelában azt mondja, hogy ezek törvénytelen dolgok, támadás a magántulajdon ellen és a kommunizmus felé viszi az országot. Mindennek az a célja, hogy félelmet keltsen az emberekben, a félelem pedig bizonytalanságot okozzon. A jobboldalnak ez is a jelszava: "Vigyázzatok! Ők mindenre rá akarják tenni a kezüket", és sok kisvállalkozó úgy is érzi, hogy veszélyben van vállalkozása. Az emberek azt hiszik, hogy elveszthetik az autójukat, a hűtőszekrényüket, a sütőjüket, stb. Nem erről van szó, amint azt a barátunk, Alan Woods, a Nemzetközi Marxista Tendencia (IMT) vezetője nemrégiben kiadott írásában is megjegyzi, ezek az államosítások tovább növelik a kisvállalkozók és a kisvállalkozások jogait. Nem vagyunk a magántulajdon ellen, de küzdünk a termelés és a források elosztásának megváltoztatásáért, ez pedig két különböző dolog.

Azt akarjuk, hogy töröljék el azt a rendszert, amelyben egyes emberek úgy gazdagodnak meg mértéktelenül, hogy kizsákmányolják az emberi munkaerőt, miközben mindazok, akik verejtékükkel hoznak létre értéket, nem részesülnek az általuk termelt értékek hasznából.
Az is a kapitalizmus ellentmondása, hogy hatalmas nyomás nehezedik azokra, akik nyolc, tíz vagy tizenkét órán keresztül robotolnak a gyárakban, miközben több tízezer ember munkanélküli, miközben készek lennének dolgozni, de a kapitalizmus munkanélküliségre, nyomorra ítélte őket.

Nézze, az igazat megvallva ma már nem is sokat kellene az embereknek dolgozni. A mai modern technológiának köszönhetően jelentősen csökkenhetne is a napi munkaidő. Az emberek több időt fordíthatnának a sportolásra, a kultúrára vagy a családjukra. De a tőkések még több hozzáadott értéket akarnak kipréselni a dolgozókból. Ezt a kizsákmányolást akarjuk mi megszüntetni, úgy, hogy véget vetünk ennek a rendszernek.

L.C.: Hogyan kívánják ezt a radikális irányzatot felépíteni?

E.S.: A koncepció, ahogy én javasoltam, és ismétlem, ez csak egy javaslat, az az, hogy egy három szakaszból álló modell szerint építsük fel ezt az irányzatot. Az első lépés az "agitáció", avagy a "javaslatok megtárgyalása" lenne. Ez lenne az a szakasz, amikor fórumokon, találkozókon megvitatnánk az ötleteket és szavaznánk ezekről.

Az itt született ötleteket írásba foglalnánk és ezeket a dokumentumokat más csoportok, kollektívák is meg tudnák tárgyalni, ők is tehetnek hozzá észrevételeket. Itt lépnénk át a második szakaszba, ahol kialakíthatnánk az "irányzat jövőbeli útját". Itt gyűjtenénk össze mindazokat a javaslatokat, amelyeket át is adnánk a PSUV vezetésének, tagságának, hogy ismertessük, hogy mi történt eddig, és elmondjuk, hogy mit is kell tenni annak érdekében, hogy a bolivári forradalom tovább tudjon fejlődni. Ez lenne az irányzat tényleges megalapozása.

A harmadik szakasz a szervezet kialakítása, amely azt jelenti, hogy találkoznánk a PSUV aktív és harcos tagjaival, megismertetnénk velük az elképzeléseinket és létrehoznánk a helyi csoportjainkat.

Ezekre sort lehetne keríteni 2011 első negyedévében. A radikális irányzatnak részt kell venni a PSUV harcában, hogy tovább folytatódhasson a bolivári forradalom.

Translation: Latin-Amerika Társaság (Hungary)