XVI. Ifjúsági- és Diákfesztivál – Chávez ismét a szocializmust nevezi meg mint a kapitalizmus egyetlen ellenszerét

Tegnap, azaz augusztus 8-án volt a XVI. Ifjúsági- és Diákfesztivál megnyitója, melyet ez alkalommal Caracas városában rendeztek meg. A „Békéért, Szolidaritásért, és az Imperializmus ellen” jelszavával több mint 15 000 fiatal érkezett a rendezvényre, a világ minden pólusáról, abból a célból hogy megvitassák a világot égető, antiimperialista természetű problémákat.

Ezt a fontos eseményt a venezuelai kormány támogatta, a megnyitó a Fuerte Tiuna Hadászati Akadémia épületében zajlott. A világ 144 országából érkeztek küldöttek, a világ összes kontinenséről. A kubai küldöttség a legnagyobbak között volt, 1 800 fővel. 2 200 főnyi küldöttséggel volt jelen Kolumbia, a venezuelai szekció 3 000 főből állt. A résztvevők meglepődésére 720 delegált érkezett az Egyesült Államokból is.

A küldötteket a következő mondtat üdvözölte: „Üdvözöljük a Venezuelai Bolivári Szocialista Köztársaságban”. Miután a képviselők felvonultak Chávez elnök előtt, a hely törzsi kultúrák tagjai előadást tartottak.

Ugyanilyen lenyűgöző volt az aktivistákból álló csapat amely üdvözölte a megbízottakat. A fordító csapatokon, főző csapatokon, és a Nemzetőrségen kívül nagyszámban csatlakoztak Bolivári fiatalok a felvonuláshoz, énekelve, forradalmi jelszavakat kántálva, és olykor táncolva.

A parádé végén, mikor a felvonuló tömeg elért a főtérhez, és az előadások után, Chávez elnök úr hivatalosan is megnyitotta a Fesztivált. Hosszú várakozás után Chávez beszédet intézett az ifjakból (és már nem annyira ifjakból) álló tömeghez, amely buzgón várta azt. Avval kezdte, hogy megemlékezett a hatvan évvel ezelőtt történt atom-támadásra mely Hirosimát és Nagaszakit érte. Részvétét nyilvánította ki a halottak hozzátartozóinak és a sebesülteknek, és terrorizmusnak ítélte a történteket. „Ma”, mondta „egy atombombányi fiatal gyűlt össze Caracas völgyében”. Azért jöttek hogy megcsodálják a várost, mely Simon Bolivár szülővárosa, és természetesen a legjobb fogadtatást biztosították nekik. A Fesztivál Venezuelának nagy vállalkozás volt, több mint két évnyi előkészület előzte meg, melyhez nagyfokú szervezés, és tervezés, valamint politikai támogatás kellett.

Chávez ezután megemlékezett az elmúl hat évtized eseményeiről. Az 1940-es évek végén történt a Kínai Forradalom, az emberiség történetének egyik leglényegesebb eseménye. Ezt követte a Kubai Forradalom egy évtizeddel később. Chávez ezt egész Dél-Amerika számára szolgáló inspirációnak nevezte. Ez az esemény rajzolta ki a jövő útját. Az 1960-as évek végén az amerikai imperializmus szégyenletes vereséghez jutott Vietnamban, mely bebizonyította hogy a Birodalom nem sérthetetlen. „Nem lehet egy népet legyőzni, mely szabad akar lenni”, mondta, a vietnamiak hősies küzdelmének magasztalására.

Az 1970-es évek reménnyel teltek voltak Dél-Amerika számára, amikor láthattunk Allende Chiléjét, amelyet sajnos legyőzött az amerikai imperializmus. Ezzel szemben az 1980-as évek földrengésként hatottak, amikor is a Szovjetunió összeomlott. Vele együtt a régi politikai egyensúly is, a kapitalisták kihirdették a „történelem végét”. „A neoliberalizmus nem más mint egy új szó az imperializmusra, az imperializmus pedig egyet jelent a kapitalizmus legvégső fokával, ahogy azt Lenin mondotta”. Az 1990-es években a kapitalizmus szó eltűnt a lexikonokból, és a morális, valamint ideológiai krízis elkezdődött, mely a zavar és kételkedés évtizedét jellemezte. De ahogy az elnök úr mondta, mint egy Főnix mely a hamvaiból újjászületik, úgy jelennek meg ismét a forradalmárok. „Egy új kezdet születésének tanúi vagyunk, és olyan korszak kezdetéé, amelyben az igazság, a béke, és az egyenlőség jelszavai lesznek középpontban”.

Chávez kijelentette hogy az elmúlt évek nehézséggel teltek voltak. De a nagymértékű csalódottság ellenére, a XXI. század első évtizedében ifjak ezrei gyülekeznek Caracasban. Ez több, mint a remény új szikrája. Ez egyben egy esély az ideák megvitatására, és az ideákért való harcra. Chávez nem hisz a forradalmi harc egyetlen országban való elkülönülésében. Ahogy tavaly kijelentette a Porto Allegre-ben megrendezett Világi Szociális Fórumon, még mindig kitart amellett az álláspontja mellett hogy a szocializmus az egyetlen út egy új világ felé. „Kötelességünk, és kihívásunk az hogy megmentsük világunk minden idők legerősebb birodalma, vagyis az amerikai birodalom ellen”. Fontos megemlíteni, hogy Chávez nem úgy gondol az Egyesült Államokra mint egy óriási reakciós tömegre. Ellenkezőleg, gratulált és tiszteletét fejezte ki a küldöttségnek, amely a rendezvényre érkezett, és megemlékezett az „amerikaiak nagy harcosaira”, például Martin Luther Kingre. Egy vakmerő, de nem kevésbé kijelentésében a következőket mondta: „a világ jövője az amerikai nép öntudatosságától függ. Amikor végre összefognak, megmenthetik a világot a háborútól és a rombolástól”.

Chávez avval folytatta hogy kijelentette, ennél jobb alkalom nem kínálkozhatott volna ennek a rendezvénynek a lebonyolítására, a mostani szörnyű helyzetre a kapitalizmus alatt, és a valaha volt legerősebb és legképmutatóbb birodalom uralma alatt. „A Római Birodalom”, mondta „legalább nem volt álszent, nyíltan kijelentette, hogy birodalom. Az amerikai imperializmus ezzel szemben arcátlanul azt állítja hogy ’a demokráciáért harcol’”, ezután példaként felhozta az Egyesült Államok szerepét Chilében, a Dominikai Köztársaságban, Guatemalában, Panamában, és Haitin hogy bebizonyítsa ennek az állításnak az ellenkezőjét. „Az egész amerikai kontinens szenved az Egyesült Államok imperializmusától. Bolivárnak igaza volt mikor azt mondta 1826-ban: ’úgy tűnik, az Amerikai Egyesült Államoknak az lesz a sorsa, hogy  a szabadság nevében Amerikát nyomorral sújtsa’”.

Ezután a szót Venezuelára terelte, „ahol az amerikai imperializmusnak csúnya meglepetésben volt része”. Jean-Paul Sartre szavait idézte, aki a 60-as években kubai látogatása után ezt írta: „a körülmények és a feltételek forradalomra vezetnek bennünket”. Morális forradalomra hívott fel mindenkit, hogy megmentse a világot a „forradalmi humanizmusnak”. De hozzátette hogy ez nem elég. Szükség van politikai forradalomra is – politikai forradalomra demokrácián keresztül. Nem a hamis demokrácia alatt, hanem igazi népi demokrácia alatt, úgymint Venezuelában. „Tehát szükségünk van morális, szociális, politikai, és gazdasági forradalomra azért hogy szétromboljuk a kapitalista rendszernek perverz mechanizmusát”.

Összefoglalásként, elmondva azt amit előzőleg, Chávez kijelentette: „Ezt már korábban is elmondtam. De egyre jobban hiszek ebben, és addig fogom tartani e hitem amíg el nem ér a halálom, vagyis az egyetlen alternatíva a kapitalizmusra a szocializmus. Ez az egyetlen út arra hogy megmentsük a világot és az elkövetkező nemzedékeket”.

Ezekhez egy betűrágó csak pontokat tudna hozzáadni. Az a néhány utalás Jézusra és a „morális forradalomra” elsőre megzavaró lehet, de egy dolog biztos: ilyen radikális beszéd egy nemzet elnökétől eléggé szokatlan, és csak örvendeni tud neki a világ összes haladó embere. Rendkívül inspiráló kezdet ez egy hétnek, melyet több ország forradalmáraival fogunk itt tölteni.