A Bolivári Forradalom új lépéseket tesz a kapitalizmus ellen, kisajátít gyárakat és nagybirtokokat

Az utóbbi hetekben Venezuelában megújult offenzíva indult „a nagybirtok elleni háborúban” és a gyárak kisajátításában. Ennek erősen polarizáló hatása lett az országban, és a magánkézben levő burzsoá média „keresztes hadjáratot” hirdetett a magántulajdon védelme nevében.

A kisajátított üzemek között megtaláljuk a Heinz paradicsomfeldolgozót Monagasban, a Fribarasa vágóhidat Barinasban, a Promabasa takarmánysilókat (melyeket Alimentos Polar birtokol) ugyancsak Barinasban, a Comanacoa cukorgyárat, és a Sidororca csőgyárat. Vidéken a La Marquesena birtok felett átvették az irányítást, és az ország néhány többi nagybirtokán is.

Az oligarchia most arra koncentrál hogy mozgósítsa az ellenzék gyenge erejét. Óriási médiakampányba fogtak, mellyel felverték a kispolgárság félelmét, azzal ijesztgetve őket hogy a tulajdonukat el fogják tőlük venni (ez olyasmi amit egyáltalán nem állítanak forradalmi marxisták, amikor azt mondjuk hogy a termelőeszközöket kisajátítjuk). Ezáltal akar az uralkodó osztály bizonyos társadalmi támogatást szerezni.

Emlékezetes, hogy a földreform-törvény volt az egyik tényező amely a 2002-es puccsot kirobbantotta, és a venezuelai kapitalizmus sarkalatos pontját érinti. Ha ehhez hozzáadjuk a kisajátításokat, és azt a bejelentést miszerint a Bolivári Alkotmányban megreformálják a magántulajdon fogalmát, amint az kétharmados támogatottságot szerez magának az Országgyűlésben, láthatjuk hogy az uralkodó osztály és az imperializmus miért gyorsítja terveit az úgynevezett „szocialista veszély” ellen.

Szeptember 25-én a média félbeszakította adásait hogy élőben számoljon be arról az eseményről ami az utcákon folyik, és szerintük „a venezuelai nép tüntetett Chávez elnök úr magántulajdon elleni támadása ellen”. Ezek valójában kisebb gyülekezések voltak a felső-középosztály által lakott városnegyedekben az ország északi városaiban (Caracas, Valencia, Maracaibo, stb.). Mindegyik megmozduláson kisajátítás- és Chávezellenes szlogenek hangzottak el, az elnök ezalatt a heti Alo Presidente műsorát vezette, melyet La Marquesena kisajátított birtokáról sugároztak, azért hogy kétség ne legyen afelől hogy átvették rajta a vezetést, és azt a részét át is adták nyolcvan földműves családnak.

Az egyház, mint az uralkodó osztály szolgája, szintén kampányba fogott hogy megtámadja az új intézkedéseket, melyek a venezuelai kapitalizmust támadják. Azok között akik felszólaltak, megtaláljuk az Aktív Öntudat Alapítvány elnökét, valamint a zsidó hit rabbiját és legmagasabb képviselőjét, Pynchas Brennert. Az El Nacional-nak adott interjújában Brenner kijelentette Maracaibo-ból, hogy a magántulajdon tisztelete ősidők óta létezik, egyébként nem is lenne megtalálható a rá vonatkozó jog már a fő parancsolatok között is: „ne lopj”. És hozzátette: „ez Isten parancsa, mely kijelenti a magántulajdonra való jogot, egy olyan alapvető jogot, melyet nem lehet elvenni”. Mint mindig, ez is része az uralkodó osztály azon tervének, hogy bemutassa a ma rendszerét úgy mintha mindig is létezett volna, mint egyfajta isteni törvény.

A médiakampány támogatást kapott északi uraitól is, ahogy az várható volt. Brownfield, az USA nagykövete kijelentette a Globovision csatornán, hogy a kisajátítások az ország „belső és szuverén” ügyei, „ha azok a nemzetközi jognak megfelelnek”, és hozzátette, hogy ami az országban történik „kétségkívül nagy hatással lesz a magáncégekre, nem csak az USA-ban hanem az egész világon”.

Eduardo Gomez Sigata, üzletember és a Conindustria nevű üzleti társulat elnöke, mint a „nemzeti” burzsoázia képviselője, csatlakozott ehhez a reakciós kórushoz, a következő vészjósló kijelentésével: „a kisajátítások nézeteltéréseket fognak szülni, és a befektetési kedvet is erősen befolyásolja majd. Felszólítjuk a gyártulajdonosokat arra hogy vehemensen védjék meg a tulajdonukat, bármibe is kerüljön. Nincs kétség afelől hogy félmegoldásokkal nem megyünk semmire ebben az esetben. Azok a venezuelaiak, akik felépítették ezt az országot, ipart, vállalatokat, és házakat, meg kell védjék azokat, az eljövendő generációk jóléte érdekében”.

Szélsőséges cinizmussal kifejezték ezek a munkáltatók (ugyanazok az emberek akik az utolsó cseppet is kipréselik belőlünk azért hogy a bankszámlájukat feltöltsék a mi munkánk által termelt értékkel) a „mély aggodalmukat” azon a munkások és a családjaik jövőjéért akik a kisajátított vállalatokban, és nagybirtokokon dolgoznak. Mintha bármikor is érdekelte volna őket az osztályunk jóléte amikor munkahelyeket szüntetnek meg azért hogy a profitjaikat növeljék!

A kormány kisajátítja a La Marquesena és egyéb nagybirtokokat

A kormány elemzést szervezett az ország 2157 földbirtokáról, mely 7 millió hektár földet borít be, és megállapította, hogy 3 658 123 hektár nagybirtoknak minősül. Genaro Mendez, a FEDENAGA, a szarvasmarha tenyésztők és nagybirtokosok szövetségének elnöke kijelentette: „nem csak La Marquesena a gond, egész Venezuela földje veszélyben van, és minden termelő védelmébe fogunk állni”.

Antonio Albarran, a főld- és agrárminiszter, bejelentette további hét nagybirtok ebben az évben  történő lefoglalását. Ezek a következők: Jovito (Apure), Los Cocos (Apure), San Pablo Paeño (Apure), La Bendición, Ramera, La Marqueseña (Barinas), La Vaca (Guárico) és a Carabobo-ban található Barrera. Összesen 1 740 000 hektár a területük. Ezután további Bolivarban és Caraboboban található birtokok következnek. A La Vergarena-farm lesz ezután a következő, melyhez több mint 180 000 hektár tartozik. Előrejelzések szerint összesen félmilló hektárnyi földet foglalnak le 2005 végéig.

A nagybirtokok elleni harc fejleményeire válaszolva a nagybirtokosok felbérelt verőemberei múlt szerdán (szept. 28.) tüzet nyitottak Albarran miniszter házára Sabanetában (Barinas államban). A töltények a lánya szobájába csapódtak be, aki szerencsésen megmenekült. „Nem fogok visszavonulni álláspontomról emiatt, vagy bármilyen más nyomás hatására. Tovább folytatom a nagybirtok elleni háborút”, mondta a miniszter.

Több mint 180 földműves aktivistát öltek meg birtokosok által bérelt gengszterek a forradalom hét éve alatt, abból a célból, hogy megakadályozza őket abban hogy átvegyék földjüket. Most ugyanezzel a módszerrel próbálkoznak az föld- és agrárminiszternél.

Néhány napja, szeptember 13-án, a FEDECAMARAS elnöke, Jose Luis Betancourt felolvasott egy dokumentumot, melyet az ország legfonotsabb üzleti társulata hagyott jóvá, amely követeli „az önkényes és illegális cselekedeteket a magántulajdon ellen, az elkobzott tulajdonok visszatérítését a legitim tulajdonosuknak, és méltányolják a munkához való jogot az érintett vállalatok munkásainak és alkalmazottainak”. „Venezuela magántulajdon nélkül egy szabadság-, demokrácia-, méltóság-, és magánszektor nélküli Venezuela. Egy magánszektor nélküli Venezuela éhezésre és nyomorra van ítélve”. A gond az, hogy pont a termelőeszközök magántulajdona, és a nemzetállam azok a láncok, amelyek emberek millióit ítélne éhezésre, nyomorra, olyan szenvedésre, amelyet könnyen meg lehetne szüntetni egy államosított és demokratikusan tervezett gazdaság alapján.

Betancourt kijelentései úgy látszik nem félemlítette meg az INTI (Nemzeti Föld Szervezet) elkönét, Richard Antonio Vivas-t, aki megerősítette a földosztási reformok folytatódását. „Az INTI célja az hogy eltörölje a nagybirtokot az országban”. A kormány szerint, ami most történik az nem „elkobzás, kisajátítás, vagy beavatkozás, hanem visszavétel”.

A nemzeti kormány törvényi alapja a nagybirtokok kisajátításához az, hogy ezeknek az eseteknek a többségében a földbirtokosoknak nincs okirata arról a földről amit birtokolnak. Legtöbbjük önkényesen növelte meg földje méretét, illegálisan hozzájutva olyan földekhez amely vagy az állam, vagy szegényparasztok tulajdona volt. Az ország nagybirtokának túlnyomó többségére márpedig ebbe a kategóriába esik.

Szeptember 21-én, annak a ceremóniának a keretei között, amikor az állam kifizette adósságát1049 hajtóműtechnikusnak, a Miraflores Palotában, Chávez kijelentette: „nem fogunk annál többet kisajátítani, amennyi szükséges... a földtulajdonosok azt hiszik hogy minden az övék, de valójában semmi sem az övék, mert a földjük valójában a venezuelai népé”. Ezután hozzátette: „a földtulajdonosok 99%-a nem rendelkezik tulajdoni okirattal, ezért nem tudják bizonyítani hogy az a föld melyet lefoglalnak az övék, amikor a hatóságok ezt az iratot kérik tőlük bizonyításképp”.

A korrupcióra utalva azt mondta, hogy „a régi állam maradványai benn maradtak az új, születőben lévő államban. Meg kell szabadulnunk az önkényes és elitista rendőrállamtól, amely népünk szabadságát visszafogta”. Ezután figyelmeztette a hatóságokat arra hogy tartsák szemmel a bankárokat mivel „egy csoportjuk a nép ellen munkálkodik”.

A VENEPAL egy kivételnek indult, de a kisajátítások mégis folytatódnak Venezuelában

Július 17-én Chávez elnök új jelentette, hogy az országban 700 nemműködő vállalat van, és 1149 olyan, amely csak 50%-os kapacitással dolgozik, valamint azt hogy ezeket a társaságokat kisajátítja a kormány. Azóta nem volt konkrét intézkedés ennek az ígéretnek a megvalósítására. Ugyanakkor az elmúlt hetekben úgy tűnik hogy a dolgok megkezdődtek a jó úton haladni, ahogy azt az elnök két hónapja mondta.

Szeptember 22-én, csütörtökön, Barinas állam önkormányzata megkérte Hugo de los Reyes Chávez kormányzót arra, hogy az Empresas Polar üzemet „közérdekűnek” nyilvánítsa (ez szükséges a kisajátítás megkezdéséhez). A kormányzó kijelentette: „kezem nem fog remegni mikor egy olyan határozatot kell aláírnom amely a népet szolgálja”. A rá következő hétfőn az önkormányzat kisajátította a Remavenca tulajdonába tartozó silókat, melyek az Empresas Polar leányvállalatához tartoztak, evvel minden spekulációnak véget vetett. Emellett az ezt megelőző pénteken aláírt egyezmény a Polar tulajdonjogáról (amely nem tartalmazott kisajátítási tervet) megszegték, és az állam átvette az üzemet. A Polar vezetősége amiatt közleményben kijelentette hogy ezek az akciók a magántulajdon megsértései, és erőszakos visszaélések a hatalommal.

Ugyanígy szeptember 26-án, hétfőn, az országgyűlés, egy egyszerű ülésen kijelentette, hogy a Comanacoa Cukorgyár és a Sidororca (az a vállalat amely csöveket gyárt az olajiparnak) „köz- és szociális érdekekben áll”, vagyis kisajátításuk és társult vezetés [cogestion] alá vonásuk következik. Mindkét vállalatot tétlenül hagyták évekig, és a munkások követelik az újranyitásukat. A kisajátítást José Khan jelentette be, Nicolas Maduroval (az országgyűlés elnökével) együtt, akik előzetesen találkoztak a munkásokkal egy tüntetés alkalmával.

Ugyanezen a napon, a valenciai OXIDOR (magánkézben lévő olajfinomító) munkásai átvették a vezetést a finomító felett, igazságos kollektív üzleti feltételeket követelve. José Romer, a szakszervezet elnöke a következőt mondta: „hat hónapja nincs munkánk, ígyhát elhatároztuk hogy az elnököt szaván fogva elfoglaljuk a gyárat és követeljük a jogaink”. A munkások ezen csoportja a vállalat kisajátítását követelte, és annak „munkás- és népi vezetését”.

Néhány nappal ezelőtt egy Amazonas állambeli kesztyűgyár munkásait letartóztatással fenyegették meg, néhány héttel a Mi Guante létesítmények elfoglalása után, melyeket bezártak és elhagyatottá tették a főnökök. Emlékeznünk kell a Snack’s America Latina munkásainak harcára is, különösen a larai és az araguai üzemekben, amelyekben ismét megmutatta a venezuelai igazságügyi rendszer, hogy még mindig a kapitalista osztály érdekeit szolgálja. Aminek most szemtanúi lehetünk, az nem más mint a munkásharc megújulása az egész országban. És, ámbár eddig voltak elszigetelt esetek, jól kiemelik a munkásosztály szerepét ebben a forradalmi folyamatban.

A kapitalizmus ellentmondásai egyre szembetűnőbbé válnak

Nemrég Chávez elnök figyelmeztette a CANTV-t, Venezuela legnagyobb telefonos társaságát, hogy „a CANTV nem hallgathatja el tartozását a munkásainak... mert ha ezt is teszik, függetlenül attól hogy milyen erősnek képzelik magukat a főnökei, alkalmazni fogjuk a törvény minden erejét”. Ezt is azon a ceremónián mondta, ahol az állam visszafizette tartozását a Mauquetia repülőtér dolgozóinak. Hasonló intézkedést követel a Legfőbb Bíróság a CANTV-től is. E a kijelentés után a CANTV részvények drámaian estek a caracasi tőzsdén, 12%-al. Chávez elmondta, hogy a társaság 279 millió dollárral tartozik nyugalmazott munkásainak, és azt hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete a „rendes nyugdíj” jogának visszaadása a fő célja

a CANTV dolgozóinak,

21-én, szerdán, Chávez elnök bejelentette a külföldi bányatársaságokkal való mindennemű szerződés visszahívását. „Közölni akarom a nemzettel, hogy tovább haladunk kitűzött tervünkig, vagyis Venezuela teljes gazdasági függetlenségéért. Nemrég, miután körültekintően megvizsgáltuk az ügyet, beszüntettünk minden bányászati engedélyt. Nem adunk a multinacionális vállalatoknak több engedélyt. Nem, nem és nem. Átvernek mindannyiunkat.” A Cristallex International részvényei 44%-ot estek a kanadai piacon, 1,2 dollárra, 2003 júniusa óta ez a legkevesebb, míg más bányásztársaságok, úgy mint a Gold Reserve és a Bolivar Gold, 28 illetve 13%-ot estek a bejelentést követő napon.

Az árszabályozás, főképpen az élelmezési szektorban, nem állította meg az inflációt; ellenkezőleg, a szabályzott termékek szenvedték a legmagasabb árnövekedést. Annak ellenére, hogy a kormány megegyezést kötött a szarvasmarha, és egyéb élelmiszerekre vonatkozóan, a tulajdonosok visszatartották az áruk nagy részét, és magasabb árakat szabtak ki, ezt is bírálta az elnök az egyik vasárnapi TV-műsorában. A Promabasa silók kisajátítása, amelyeket épp bezárni készült az Empresas Polar, ürügyet adott arra hogy mesterséges hiányt okozzanak a kukorica-termékekben.

Az egyetlen út a XXI. század szocializmusához

Offenzívának vagyunk szemtanúi a nemzeti kormány részéről a földbirtokosok és a kapitalisták ellen, habár eddig csak kis lépésekben, de nyilvánvalóan nagy lelkesedéssel fogadták ezt a fejleményt is a munkások és földművesek. Az oligarchia hisztérikus kampányt folytat a burzsoá médiában a szent és sérthetetlen magántulajdon védelme érdekében, amelyet szerintük megsért a nemzeti kormány. Ezek a paraziták és spekulátorokakik „megvédik” a nemzeti vagyont, azáltal hogy kiviszik a pénzüket az országból vagy gyáraikat és földjeiket kihasználatlanul hagyják, most azért rikácsolnak mert a Bolivári kormány elveszi tőlük azt ami valójában nem is az övék, hanem a munkásoké és a népé, és amit ők képtelenek kihasználni. A kapitalisták nem tudják előrevinni az országot. Csakis a munkásosztály és a parasztság tehetik ezt meg, és ezt láthatjuk az Invepalnál, Alcasanál és az ország több ezer paraszti együttműködési közösségben.

Mindezek óriási lépést jelentenek előre, de a kormánynak nem szabad itt megállnia. Venezuela nem tud fejlődni amíg a földek, gyárak, és a bankok a kapitalisták kezében vannak. A venezuelai nép problémainak megoldása csakis abban rejlik, hogy állami tulajdonban tartják a termelőeszközöket, és demokratikusan tervezik a gazdaságot, a kapitalizmus káosza és anarchiája helyett. Ez az egyetlen út ahhoz hogy igazi gazdasági fejlődés jöjjön létre a kapitalisták és földbirtokosok gazdasági szabotázsa ellenében. Ez az egyetlen út a „XXI. század szocializmusához” is.