A bicentenáriumi ünnepségek megmutatták, hogy a tömegek készek megvédeni a forradamat

Április 19-e, hétfő volt Venezuela Spanyolországtól való függetlenségének 200. évfordulójának napja. A tömeges ünneplés igazolta azt, amit már láthattunk az április 13-i felvonulásokon (annak évfordulóján, hogy 2002-ben legfelső katonai vezetés néhány tagja sikertelen államcsínyt kísérelt meg Hugo Chávez demokratikus úton megválasztott kormánya ellen): a tömegek készek megvédeni a venezuelai forradalom eddigi eredményeit és ez hatással van a hadsereg tagjaira is, akik nyilvánvalóan szimpatizálnak a dolgozókkal.

Április 19-én, hétfőn volt a bicentenáriumi ünnepsége Venezuela függetlenségének. Amióta megérkeztünk Caracasba, a várost kidekorálták illusztrációkkal és plakátokkal, amik a 200. évfordulót hirdetik és ezeket felvonulások kísérik.

A legnagyobb gyűlés kora délután volt a Los Proceresnél, ami egy hatalmas és látványos sugárút. Mintegy félmillió vörös ruhás venezuelai vett részt a szemlén és a bemutatón. Annak ellenére, hogy a forradalomnak kihívásokkal kell szembenéznie, a rendezvényen mindenki kifejezte támogatását a forradalom felé és azt a tényt, hogy készek feltétel nélkül megvédeni azt.

Már az ünnepségek előtt a nemzetközi média kritizálta a bicentenáriumi rendezvényeket, mondván, hogy Hugo Chávez elnök Simon Bolivár alakját felhasználva próbálja bebetonozni „tekintélyelvű uralmát”.

A parádénak ünnepi hangulata volt sok család részvételével. A Lucha de Clases marxistái szintén jelen voltak új lapjukkal. Az emberek, a forradalom támogatói mohón kapkodták el a lapot az elvtársak kezéből. Nem egyszer az emberek csak elsétáltak és néhány másodperccel később tértek vissza, hogy megkapják saját példányukat. Azt mondják, hogy egy ilyen méretű felvonuláson átlagos munkások és a PSUV támogatók többszázezren vannak jelen. A Nemzetközi Marxista Tendencia elvtársai voltak az egyetlen marxisták, akik jelen voltak.

A parádé tetőpontja a katonai bemutató volt. Tankok oszlopai zúgtak át a tömegen. Ugyanabban az időbe orosz sugárhajtású gépek és harci helikopterek tettek alacsony berepüléseket, ami egyszerre sokkolta és vidította fel a venezuelaiakat, különösen a gyerekeket.

Kétségtelen, az imperializmus szócsövei, mint a BBC, a Globe and Mail, és a CNN biztosan azt fogja állítani, hogy ez csak egy újabb bizonyítéka annak a veszélynek, amit Venezuela jelent Latin-Amerikára nézve. Ellenkezőleg, a venezuelai katonai erő bemutatója, nem arra szolgált, hogy megijessze szomszédjait. Ehelyett ez egy sokkal veszélyesebb üzenet volt az imperialista hatalmaknak: ez egy felfegyverzett forradalom, amelyet nem lehet úgy elsöpörni, mint másokat ezelőtt. Ez különösen megmutatkozott egy nőn keresztül, aki felkiáltott; „Csak próbáljatok megtámadni minket, jenkik!”.

Azonban a legmegdöbbentőbb dolog a parádé után következett. Ahogy a többszázezer ember elkezdte elhagyni a rendezvény területét, a tankok és a venezuelai katonák visszatértek és leparkoltak a parádé útvonala mellett. A katonák kiszálltak a tankokból és összekeveredtek a tömeggel! A katonák még a tankokat is felnyitották, így bárki, beleértve a gyerekeket is megnézhette a katonai felszereléseket és fényképezkedhetett a katonákkal.

Ez nem olyan dolog, ami minden nap látható, és legfőképpen nem olyan, amit láthatna bárki az amerikai hadseregtől. Az április 13-i felvonulásokkal együtt, ami megmutatta a népi milíciák erejét, két üzenete van ennek, ami a venezuelaiaknak és a világnak szól. Az első, hogy ez egy fegyveres forradalom, ami meg lesz védve. Ez nem lesz egyszerűen egy másik Chile vagy Indonézia, ahol az ellenforradalmaiknak sikerül szétverni a védtelen embereket. Ha az oligarchák és az imperialista szövetségeseik be akarnak avatkozni, hogy megsemmisítsék a forradalmat, akkor fel kell készülniük arra, hogy keservesen kell majd harcolniuk, hogy ezt elérjék.

Másodszor, és talán ez a legfontosabb üzenete ennek a két felvonulásnak, hogy a venezuelai erők nem a ti tradicionális hadseregetek. Ez egy hadsereg, ami érzi, hogy a tömeg részese és van valami közös bennük. Ez egy fontos különbség, mert ez nem lesz egy olyan hadsereg, amire az oligarchia támaszkodhat egy ellenforradalmi eseményen. Hogy számíthatnak a kapitalisták ezekre a katonákra, ha érzik, hogy kapcsolódnak a tömegekhez, amire elvárják, hogy tüzeljenek?

Az a tény, hogy a venezuelai hadsereg tekintélyes része barátságos a tömegekkel megmutatja, hogy milyen kedvező a helyzet. A társadalom szocialista átalakítása végez vihető nagyon könnyen, vérontás nélkül, ha kapnak egy bátor vezetőt. Ha Chávez felhívja a tömegeket a forradalom befejezésére a burzsoázia vagyonának kisajátításával, a kapitalizmusnak vége lenne Venezuelában holnap.

A legnagyobb veszély, amivel a forradalomnak most szembe kell néznie, az a tömegek kimerülése, tíz év harca, szocializmusról való folyamatos beszédek után, miközben a gazdasági hatalom még mindig a kapitalisták és földesurak kezében van. Persze szemtanúi voltunk egy bizonyos szintű nem tetszésnek a változás lassú haladásával, de az olyan események, mint a bicentenáriumi ünnepségek megmutatják, hogy a tömegek még mindig hiszik, hogy ez az ő forradalmuk és megtesznek mindent, hogy megvédjék az imperializmus és a venezuelai oligarchia hódításaitól. Az ellenforradalom fenyegetésének ebben a helyzetben az lehet a hatása, amit Marx mondott. Az ellenforradalom ostora radikalizálálni tudja a tömegeket, hogy előrébb haladjanak ennek a befejezetlen forradalomnak a teljesítéséig.

Source: Magyar-Venezuelai Szolidaritási Társaság