Az 56-os forradalom 50-ik évfordulója

Magyarország komoly felfordulás közepette készül megünnepelni az 56-os forradalom 50-ik évfordulóját. Az elmúlt hónap zavargásai magasfokú feszültséget okoztak országszerte és így az ünnepre való készülõdés az elmúlt évekhez képest fontosabb és érzékenyebb húrokat pendített meg. Az elmúlt hetek folyamán, a Parlament elõtt, a TV székház elõtt, az utcákon és az október elsejei önkormányzati választásokon sokszor felmerült 1956 emléke.  Nemrég egy Kossuth téri szónok forradalomnak nevezte a tüntetéseket, sõt fegyveres felkelésre szólította az ottlevõket október 23-án. Felületesen ítélve, nagyon könnyü utcai zavargásokra, tüntetésekre ráakasztani a ‘forradalom' fogalmát. Mivel sokaknak kevés és ugyanakkor valótlan vagy csak részleges információik vannak az 56-os eseményekrõl, nem volt nehéz terjeszteni ezt a félreértést.

Ugyanakkor, mint Leslie Bain, ujságíró és 56-os szemtanú egyszer írta: „Nincs a világon mégyegy történelmi esemény amelyrõl többet hazudtak volna, amelyet jobban meghamisítottak és bepiszkoltak volna, mint a Magyar Forradalmat."  50 év eltelte után, a régi hazugságokhoz hozzájönnek a mai zavaros elméletek, az idõ múlása okozta szépítések, a szemtanuk hiánya, vagy rossz memóriája és persze az új hazugságok, amelyek ezúttal nem a sztálinista, hanem a kapitalista elit céljait szolgálják.  Nagyon szomorú azt látni, hogy a mai fiatalság nagyon nehezen tudja felfedezni 56 igazi történetét ezeken a ködös, a lényeget elhallgató és gyakran hazug megemlékezéseken keresztül.  A mai világ marxista és trockista aktivistáinak fontos kötelezettsége, hogy az 1956-os Magyar Forradalom igaz történét elmondja és nemcsak az igazság kell, hogy napvilágot lásson, hanem a történetet azoknak az egyszerü munkás harcosok szemszögébõl kell elmondaniuk akik a forradalom gerincét adták és akik tévedhetetlen ösztönnel Trockij politikai forradalmát valóssá tették:   egy szabad, demokratikus, munkáshatalmon alapuló rendszert kezdtek építeni, melyben nincsenek megszálló csapatok, busásan megfizetett funkcionáriusok vagy elnyomó rendfentartó erõk.  Az õ jövõjük egy a munkástanácsokon alapuló rendszer lett volna, melyben ezeket a tanácsokat szervezték volna meg mint a néphatalom és a végrehajtás szerveit is.

Az 56-os magyar forradalom nem volt az egyedüli megmozdulás az 50-es évek közép-kelet Európájában.  Abban viszont különbözött a lengyel, kelet német stb. felkelésektõl, hogy a nép magyarhonban tovább vitte a harcot és nagyon közel jutott ahhoz, hogy tényleg magához vegye úgy a gazdasági, politikai, mint a katonai hatalmat is. A magyar szabadságharcosok  elkezdtek építeni egy új jövendõt, ami nem a sztálinista vezetéssel kötött kompromisszumokon alapult, hanem amely egy új társadalom alapjait kezdte lerakni.  Ezzel egy fáklyát gyújtottak a világ felé azt bizonyítva, hogy a sztálinista rendszert le lehet gyõzni és a néphatalom valós lehet.

Lenin négy alapfeltételhez kötötte azt, hogy egy munkásállam egészségesen és demokratikusan müködjön:

1. Minden funkcionáriust választani kell
2. A feladatokat, posztokat állandó rotációval váltani kell
3. Minden funkcionáriust ha kell azonnal le lehessen váltani
4. Az állandó hadsereg helyett a felfegyverzett nép tartson rendet

1956 október 23-a után e négy pontból mindegyik vagy megvalósult, vagy magvalósulóban volt amikor a szovjet csapatok újból megszállták az országot.  A munkástanácsok jóformán állandóan üléseztek a forradalom alatt.  Vezetõiket megválasztották, majd többször kicserélték, ha a tagság úgy döntött, hogy már nem képviselik a többség érdekeit.  A feladatokat szükségszerüen megosztották, cserélték a sztrájkok és fegyveres harcok alatt és más minden elvégzendõ feladat végrehajtása közben is.  Ami a fegyveres erõk szervezettségét illeti, sok-sok példa van az 56-os forradalom folyamán arról, hogy nem kell ahhoz egy profi hadsereg, hogy hatásosan, jól szervezetten tudjon a nép harcolni az igazáért.  Molnár Márk, egy volt katonatiszt, aki átállt a forradalomárokhoz és Csepelen teljesített szolgálatot, késõbbi könyvében leírja, hogy milyen jól szervezett volt a csepeli front.  "Minden nagyon egyszerü volt.  Mindenki napi 8 órát harcolt, 8 órát dolgozott a fegyvergyárban és 8 órát aludt otthon. Rögtön azután hogy megérkeztem kaptam medikusokat és tudtam, hogy hova küldjem a sérültjeimet."  Õ úgy érezte, hogy "a csepeli front sokkal szervezettebb volt, mint a hadsereg amikor õ katona volt és így neki semmi más dolga nem volt, csak harcolnia kellett."

Ezek és '56 még sok más részlete manapság alig ismert. Nincs elég kiadvány, mely hüségesen ábrázolná az akkori harcokat és a hangsúly a jobboldali eseményeken van.  Az új magyar jobboldal eltulajdonította az 56-os hõsöket és árpádsávosra festette õket.  Történelmileg ezek a hazugságok érdekességeknek számítanak a régi sztálinista hazugságokhoz képest, amikor a forradalmárokat pro-kapitalista ellenforradalmároknak nevezték, vagy amikor a nyugati sajtó és a Szabad Európa Rádió ugyanerre uszította a népet.  Mindegy, hogy mikor és milyen itányból történik a történelem hamisítása, így is úgy is hazugság.

Gyurcsány Ferenc kormánya október 24-e és november 4-e között hosszú ünnepség sorozatot rendez a Kossuth téren, a Parlamentben, az Operaházban, a Szépmüvészeti Múzeumban és a Felvonulási téren. 1400 'Szabadság hõse' emlékérem kerül majd gazdára és az '56 Szabadság Nyilatkozat-ot az összes magasrangú külföldi látogató elõtt deklarálják majd a Parlamentben.  23-án este avatják az 1956-os emlékmüvet a Felvonulási téren.  Az ünnepségek november 4-én érnek majd véget amikor az Emlékezés és gyász napján feketébe öltözik a Hõsök tere.

Ez mind nagyon szép és jó, de amikor egy ujságíró megkérdezte Danks Emesét, hogy hogyan fogják kiüríteni a Kossuth teret és hogyan fogják az ott állandóan tüntetõket eltávolítani, a válasz nem éppen volt praktikus és a szóvivõ azonnal új témára váltott.  A kormány, de sok más szervezet is, mindent megtesz, hogy '56 igazi jelentõsége elvesszen az érmek, zászlófelvonások, zene és gála vacsorák között.

Így ránk marad, ránk, akik tudjuk, hogy azok a hõsi napok 50 éve mit jelentettek, hogy terjesszük az igazi hõsök tetteinek hírét, és ami még ennél is fontosabb, hogy mire kötelez ez minden igaz embert ma.  Az a magyar ember aki 1956 hõsei elõtt tisztelegni akar ne menjen el a fent említett, képmutató ünnepségek egyikére sem!  Ehelyett próbálja meg tanulmányozni és megérteni annak a társadalomnak a lényegét amiért '56 hõsei harcoltak és elestek.  Ezután pedig próbálja megtalálni annak a módját, hogy hogyan lehetne egy ilyen társadalomért harcolni a mai körülmények között.

Az igaz, hogy sok illúzió szállt el az elmúlt években Magyarországon.  Senki sem kivánja vissza a sztálinista elnyomó egypárt rendszert, ahol a párt és az elit a nemzeti összjövedelem aránytalan hányadát tulajdonította el és brutális módon uralkodott a népen, hogy privilégiumait meg is tudja tartani.  Ugyanakkor, mára már mindenki elõtt nyilvánvalóvá vált, hogy a kapitalista rendszer sem tökéletes és a demokráciában is vannak vesztesek, ahol a szegények és gazdagok közötti távolság egyre nõ és ahol az állam hibáiért ma is a kisembereknek kell meghúzniuk a nadrágszíjat.

Mivel a magyarok nagy többsége nem lát semmi alternatívát, sokan elfogadják a Gyurcsány csomagot, remélve, hogy egy-két éven belül jobbra fordul a helyzet.  Még akkor is amikor olvashatják, hogy a nemrég kiadott lista szerint a 10 leggazdagabb magyar polgár majdnem megduplázta a vagyonát az elmúlt évben és a Top200 listán szereplõ legjövedelmezõbb cégek adózás elõtti profitja 22%-al ment fel 2005-ben annak ellenére, hogy 2.7%-al kevesebb almalmazottjuk volt.  Az persze nem véletlen, hogy ebbõl is ered feszültség és elégedetlenség.  Ezért vannak olyan fiatalok (és nem feltétlenül fiatalok is) akik a szélsõ jobboldalt keresik, de ennél sokkal jellemzõbb a depressziósok és öngyilkosok egyre emelkedõ száma.  Pillanatnyilag senki nem lát alternatívát.  Ugyanakkor, a valószínüség az, hogy elõbb utóbb mindenki rá fog jönni, még azok is akik most még hisznek a kormánynak, hogy ha a kötségvetést egyensúlyba hozzuk akkor egy pár éven belül minden rendben lesz, hogy a kis emberek komoly önfeláldozása nem vezet stabil gazdasághoz és újabb általános jóléthez.  Az ilyesmi kizárólag arra vezet, hogy a multik részvényesei egyre vastagabb bukszákkal rendelkeznek majd, a bankok, a biztosító társaságok és a leggazdagabb magyarok még gazdagabbak lesznek, és a magyar nép egyre jobban elszegényedik.  Ez a kapitalista gazdasági és politikai rendszer lényegébõl ered.

Sajnos határozottan állíthatjuk, hogy „nem lesz minden rendben egy pár éven belül".  Sõt, egyre rosszabb lesz a helyzet.  Változás csak úgy jöhet, ha felkelünk a térdeinkrõl és elkezdünk harcolni azért amihez szentül hisszük, hogy jogunk van.  A magasabb bérekért, a jobb munkakörülményekért, a létbiztonságért, az egészségügyért, az oktatási rendszerért, a nyugdíjakért és egy olyan társadalomért, amely igazságosan osztja el a javakat harcolni kell, azt nem adják ingyen.  Ezt a társadalmi rendszert úgy hívják, hogy szocializmus.  NINCS MÁS ALTERNATÍVA!  1956 hõsei tudták ezt és akárhány deklarácót olvasunk, akárhány követelményt nézünk, minden szervezet egy demokratikus, szabad és igazságos szocialista társadalmat követelt.  Itt van egy pár:

• Az ipar szocialista tulajdonban legyen.

• A munkástanácsok jogait és a szabad szakszervezeteket biztosítani kell.

• A sztrájkjogot, a gyülekezeti jogot, a sajtószabadságot és a vallásszabadságot biztosítani kell.

• A gyár a munkásoké.

• A gyárat a munkástanács irányítja és tagjait demokratikusan a dolgozók választják.

• A munkástanács 3-9 fõs végrehajtó bizottságot választ, ez a bizottság mint a gyár vezetõsége szerepel és a munkástanács határozatait és feladatait hajtatja végre.

• Az igazgató munkáltatója a gyár. Úgy az igazgatót, mint a legmagasabb poziciókban levõ munkaerõket a munkástanács választja meg. Ez a választás egy általános gyári gyülés után történik.

• Az igazgató minden gyárral kapcsolatos ügyben a munkástanácsnak felelõs.

• Teljesen és minden feltétel nélküli függetlenséget követelünk.

• Politikai demokráciát, ami a munkástanácsok, forradalmi tanácsok és minden politikai párt szabad müködésén alapul.

• A földreform, az államosított gyárak, bányák és bankok védelme.

Ezek a követelések mind bizonyítják, hogy az 56-os forradalmárok egy olyan társadalmat képzeltek el maguknak ami szocialista elveken alapult, de ugyanakkor szabad és demokratikus volt.  Nemet mondtak a sztálinizmusnak és a kapitalizmusnak és igent a munkásdemokráciának.

Ma sok magyar rossz szemmel nézi a Kossuth téri és Szabadság téri tüntetõket.  Ez egyrészt érthetõ, hiszen volt és van is köztük szélsõ jobboldali huligán is és úgy általában a politikusok közül is sokan ragadtatják el magukat felelõtlen felhívásokra.  De van egy másik ok is:  ezek a tüntetõk nem képviselik a magyar népet.  Pillanatnyilag nincs felkelés Magyarországon, holott lenne elég ok arra, hogy legyen.  Általános kormányválság van és egy nagyon komoly, a lakosság zömének életszínvonalát negatívan érintõ kormánycsomag várható hamarosan.  Mikor lenne forradalmi hangulat ha nem egy ilyen helyzetben?  Sajnos, a helyzet nem ilyen egyszerü.  Forradalmak, felkelések gyakran indulnak úgy, hogy mindenki egy bizonyos párt, személy vagy esemény ellen van, de ez nem elég ahhoz, hogy az általános elégedetlenség forradalomhoz vezessen.  Ehhez kellene egy eszme amiért az emberek harcolni hajlandóak.

Ehhez az kell, hogy legyen Magyarországon egy erõ mely újra legitimalizálná a marxizmus eszméit. Azokat az eszméket amelyek az 56-os hõsöket fütötték: a termelõeszközök közös tulajdona, ahol a nép közösen dönt az elosztás módjáról.  A XXI-ik századi Magyarországban megvannak a feltételek, a kultúra, hagyományok, öntudat és harcos szellem, hogy most befejezzük amit az 56-os hõsök elkezdtek.

Szabaduljunk meg nemcsak Gyurcsánytól és a Gyurcsány csomagtól, hanem attól a társadalmi, gazdasági és politikai rendszertõl is, amit õ képvisel!

Szabaduljunk meg a multiktól!  Vegyük kezünkbe életünk irányítását!  Mindent ami a mai világban a civilizált életet jelenti: ipart,  szolgáltatásokat, kultúrális létesítményeket, iskolákat, egyetemeket, kórházakat, klinikákat stb., stb.!

Vegyük kezünkbe a politikai hatalmat!  Alakítsunk olyan politikai szervezeteket, ahol midenkit egyenesen választanak, a nép bizalma alapján és a jelölt képességei szerint. Ezek a vezetõk visszahívhatók legyenek, ha nem felelnek meg!  Ezek a vezetõk ne kapjanak több fizetést mint azok akik õket megválasztották, vagy ha bármi okból egy differeciálra szükség van, azt is demokratikusan határozza meg maga a szervezet.

Ha akárki nem hiszi el, hogy ez megvalósítható, nézzen vissza a sztálinizmus bukására! Egy pár évvel 1989 elõtt senki nem hitte volna el, hogy ilyen egyszerüen fog szétesni az addig sebezhetetlen sztálinista apparátus és vele az államhatalom.  Az ország lakosságának a zöme állt emögött a mozgalom mögött.

Meg tudjuk csinálni megint!  De ezúttal vissza kell szerezni amit kormány után kormány eladott bagóért 1990 óta!  Mi tudjuk, hogy hogyan kell a gazdaságot, az államot és az egész országot vezetni!  Mi ki tudjuk osztani a javakat igazságosan és meg tudjuk mutatni a világnak, hogy 1956 hõsei nem hiába adták életüket egy jobb jövõért!